A székely bácsi hazamegy a kaszálóból, látja ám, hogy a veje a tornácon üldögél, és olyan unott képpel bámulja a tájat, mintha a világ összes baja rajta ülne.
A bácsi odaszól:
– Mi baj van, fijam?
A vő sóhajt:
– Anyósom megint egész nap itt volt.
Hirdetés
A székely megvonja a vállát:
– Há’ oszt?
A vő mélyet sóhajt:
– Hát… olyan, mintha mindenbe belekötne. Még abba is, amit nem mondok!
A székely letámasztja a kaszát:
– Fijam… nem az a baj, hogy beleköt.
– Hanem?
A bácsi szigorúan ránéz:
– Hanem hogy igazat mond.
A vő elkomorodik:
– Ez most vigasztalás volt, apámuram?
Hirdetés
A bácsi hosszan nézi a hegyeket, aztán megszólal:
– Fijam… a székelynek két dologtul Isten óvja meg: a hideg széltül meg az igazmondó asszonytul.
Hirdetés
