Egy Ă©tteremben az egyik vendĂ©g ingerĂŒlten hĂvja a pincĂ©rt:
â PincĂ©r, ez a leves hideg!
A pincér mosolyogva vålaszol:
â Igen uram, ez a napi ajĂĄnlat: âhideg gyĂŒmölcslevesâ.
â De ez hĂșsleves!
â Akkor viszont tĂ©nyleg problĂ©ma vanâŠ
A pincér elsiet, szól a szakåcsnak:
â FĆnök, baj van, a hĂșsleves hideg!
A szakĂĄcs vĂĄllat von:
â Az nem baj, legalĂĄbb nem Ă©geti meg a nyelvĂ©t!
A vendĂ©g közben nem bĂr magĂĄval, Ășjra hĂvja a pincĂ©rt:
â PincĂ©r! Ez a csirke nyers!
â Biztos benne, uram?
â NĂ©zze, mĂ©g pislogott, amikor megszĂșrtam villĂĄval!
A szakåcs kiszalad, odanéz, majd nyugodtan szól:
â Az a mai âfriss menĂŒâ, uram.
â Friss, az biztos! â mondja a vendĂ©g. â Csak mĂ©g nem volt ideje meghalni!
A vendĂ©g vĂ©gĂŒl megkĂ©rdezi:
â LegalĂĄbb a desszert rendben lesz?
â TermĂ©szetesen, uram â mondja a pincĂ©r. â Az mĂĄr tegnapi.
A végén a vendég odaszól a szakåcsnak:
â Maga mit enne, ha a sajĂĄt Ă©telĂ©t kĂ©ne megkĂłstolni?
â KollĂ©gĂĄt, uram⊠hĂĄtha Ć jobban van fƱszerezve!






























