Az anyós meglátogatja a vejét.
– Tudod, fiam, az én lányom melletted nem boldog… – kezdi szigorúan.
A veje felnéz az újságból:
– Anyuka, akkor kettőn is segíthetünk egyszerre.
– Hogyhogy? – kérdi gyanakodva az anyós.
– Maga költözzön el tőlünk, én meg majd boldoggá teszem a lányát!
+1VICC
Az anyós rászól a vejére vacsora közben:
– Fiam, legalább akkor ne fújd a levesed, amikor én beszélek!
A vő higgadtan válaszol:
– Anyuka, én inkább vállalom, hogy megégetem a nyelvem, minthogy megégessem a lelkem a válaszommal.
+1VICC
Az anyós a vejének panaszkodik:
– Bezzeg, ha az én lányom nem megy hozzád, most kastélyban élne!
A vő nyugodtan felel:
– Lehet, anyuka… de akkor én lennék a kastély szelleme.
+1VICC
Az anyós megáll a veje előtt, és így szól:
– Fiam, én soha nem szoktam beleszólni az életetekbe!
A vő sóhajt egyet:
– Anyuka, ha maga tényleg nem szólna bele, nálunk olyan csend lenne, mint egy kolostorban… csak boldogabban!
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Tudod, fiam, én mindig a békét keresem.
A vő mosolyogva felel:
– Anyuka, akkor legközelebb, ha jön, vigyen magával térképet, nehogy nálunk találja meg!
+1VICC
Az anyós megkérdezi a vejétől:
– Mondd csak, fiam, mit kívánnál, ha lenne három kívánságod?
A vő gondolkodás nélkül rávágja:
– Hármat? Ugyan, elég lenne egy is: hogy maga ne kívánjon semmit!
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én csak jót akarok neked!
A vő mosolyogva válaszol:
– Tudom, anyuka… de maga valahogy mindig mellélő a célponttal.
+1VICC
Az anyós megszólítja a vejét:
– Fiam, én mindig őszinte vagyok!
A vő bólint:
– Tudom, anyuka… ezért hordok mindig füldugót, ha jön hozzánk.
