A villanyszerelő megérkezik a balerinához,
hogy megnézze a villogó lámpát.
A balerina mondja neki: „Óvatosan, ott szoktam gyakorolni.”
A szerelő ránéz a létrára:
„Jó, csak ne pördüljön nekem neki.”
Feláll a létrára, a balerina figyeli,
milyen bizonytalanul áll.
„Segítsek megtartani?” – kérdezi kedvesen.
„Nem kell… én így szoktam. Rizikóval együtt.”
A balerina röhög: „A művészet is ilyen.”
A szerelő sóhajt: „Ja… csak maguknál tapsolnak is érte.”
A lámpa egyszer csak nagyot szikrázik.
A szerelő megijed, és majdnem leesik.
A balerina tapsol: „Ez már majdnem tánc volt!”
A szerelő leér a létráról, megtörli a homlokát.
„Na jó, kész is vagyunk. Most már világít minden.”
A balerina kipróbál egy forgást, és a lámpa gyönyörűen követi.
A szerelő mosolyog:
„Ha ezt tudtam volna, felveszek egy tutut, és együtt lépünk fel.”
Még több vicc:
A futár beviszi a rendelést a konyhába, mert eltévesztette a címet.
A szakács ránéz: „Te hoztad vissza? Ilyet még nem láttam.”
A futár vállat von: „A GPS úgy döntött, hogy ide kell jönnöm.”
A szakács sóhajt: „A GPS engem is mindig másfelé visz. A konyhán kívülre.”
A futár megkérdezi: „Akkor miért nem hagyod abba a főzést?”
„Mert ott legalább tudom, hol égek meg.”
A futár nevet: „Ezért szoktam hideg salátát rendelni tőletek.”
A szakács felvonja a szemöldökét: „Az legalább sikerül?”
„Igen, ott nincs mit elrontani!”
A szakács közelebb lép: „Na és te miért tévedsz el folyton?”
A futár rámutat a bicajra: „Ez a rossz irány… specialista.”
Majd hozzáteszi:
„Nyugi, a te kajád is jó helyre kerül. Legfeljebb egyszer visszaviszem.”
