A férj hazajön, belép a nappaliba, és látja, hogy a felesége a kanapén ül, az ölében egy jegyzetfüzettel, ceruzával, és olyan koncentrált arccal, mintha épp az FBI-nak rakna össze egy bűnözői profilt.
– Mit csinálsz? – kérdezi óvatosan, mert az ilyen arc általában semmi jót nem jelent.
A feleség fel sem néz, csak ír tovább:
– Feljegyzem, hányszor mondtad nekem, hogy „mindjárt megcsinálom”.
A férj lefagy.
– M… miért? – kérdezi olyan hangon, mint aki érzi, hogy most jön a bibliai ítélet.
A nő végre felnéz, lassan, drámai hatásszünettel:
– Mert mindjárt megcsinálom a listát arról is, hogy mikor NEM csináltad meg.
A férj nyel egyet.
– De… drágám… én tényleg…
A nő felmutat egy másik lapot:
– Ez pedig a „magyarázatok listája”, ide írom az összes próbálkozást, ami eddig elhangzott. Spoiler: tele van.
A férj körbenéz, keresi a menekülő útvonalat.
– És… mit szeretnél most?
A feleség mosolyog. Az a veszélyes, csendes, „most dől el a jövőd” mosoly.
– Csak egy feladatot. Kezdjük egyszerűvel: tedd el a zoknijaidat.
A férj halkan sóhajt, és elindul. Tudja, hogy innen nincs visszaút.
A ház csendes. A ceruza serceg. A lista pedig… nő.































