Zoli úgy dönt, hogy idén kulturált felnőtt lesz,
és elmegy a karácsonyi vásárba.
A barátnője figyelmezteti:
– Zoli, ne igyál sok forralt bort!
Zoli:
– Csak annyit iszom, amennyi kulturált.
– Mennyi az?
– Az első két pohár még kultúra,
a harmadik már művészet.
Belép a vásárba.
Már a bejáratnál felsóhajt:
– Húha… itt olyan a hangulat,
hogy még a hó is drágább.
Az első standnál odaszól az eladónak:
– Mennyi ez a dísz?
– 4500 forint.
– És mit tud?
– Csillog.
– Én is csillogok, ha ennyit fizetek érte.
Továbbmegy, és meglát egy „különleges kézműves kolbászt”.
– Mi benne a különleges? – kérdezi Zoli.
Az árus:
– A sót kézzel szórtam rá.
Zoli:
– Aha… akkor ez kézimunka-ár.
Zoli megáll a forralt boros pultnál.
– Egy pohár bort kérek.
– 1500.
– És ha vízzel kérem?
– 1500.
– Tehát akkor már rögtön vízzel kérem.
Iszik egyet, aztán még egyet.
Kezd mosolyogni mindenkire.
– Boldog karácsonyt, idegen emberek!
Egy idegen válaszol:
– Uram, én a pultos vagyok.
– Annál inkább!
Tovább sétál, és meglát egy feliratot:
„Kézműves gyertyák — természetes illatok!”
Zoli megszagol egyet.
Elhúzza a fejét:
– Ez milyen illat?
Eladó büszkén:
– Erdei fenyő.
– Nem… ez inkább erdei medve.
Eladó: – Hát… egy kicsit túlégett a viasz…
Zoli rábök egy hóember formájúra:
– Ez miért 9000?
– Mert szezonális!
– Uram… minden hóember szezonális.
A vásár közepén Zoli ráakad a Mikulás-sarokra.
Sorba áll.
Előtte egy kisgyerek ül Mikulás ölében.
– Mit szeretnél karácsonyra? – kérdi a Mikulás.
– Jó jegyeket! – mondja a gyerek.
Zoli felnevet:
– Én is, haver, csak már 20 éve nem sikerül.
Amikor Zoli következik, lehuppan a Mikulás ölébe.
A Mikulás arcán enyhe fájdalom jelenik meg.
– Mit szeretnél karácsonyra, Zoli?
– Pénzt.
Mikulás:
– Azt mindenki szeretne.
– Akkor adjál sokat.
– Én ajándékot hozok, nem pályázati támogatást!
A vásár végén Zoli meglát egy feliratot:
„Szerencsejóslás mézeskalácsból!”
Benyit.
Bent egy ál-misztikus nő ül, csillogó csillámokkal.
– Add a tenyered! – mondja a jósnő.
Zoli:
– Miért, abból is süt magának süteményt?
A jósnő koncentrál:
– Zoli… látom a jövőd!
– Na, végre valaki!
– Látom… sok pénzt fogsz kiadni ma!
– Eddig stimmel. És jó hírek?
– Igen. Holnap már kevesebb pénzed lesz, így nem tudsz sokat költeni.
Zoli nagyot sóhajtva kilép a vásárból.
A hideg levegőn összegzi az élményt:
– Drága volt… tele emberekkel… büdös kolbásszal… hamis gyertyákkal…
– De visszamész holnap? – kérdezi a barátnője telefonon.
Zoli komolyan válaszol:
– Persze. A forralt bor még mindig ott van.
Még több:
1.
– Miért drága a vásárban a forralt bor?
– Mert benne van a karácsony… meg a rezsi.
2.
– Miért áll hosszú sor a kürtőskalácsnál?
– Mert a meleg az egyetlen ingyenes szolgáltatás.
3.
A mézeskalács árus:
– Ez kézműves!
Zoli:
– Látom… olcsón biztos nem volt kézben.
4.
– Mennyi a karácsonyi dísz?
– 5000.
– És mit tud?
– Leesni a fáról.
5.
– A Mikulással fotó: 2000 Ft!
Zoli:
– Ha én ülök az ölébe, az mennyibe kerül neki?
6.
A jósnő ránéz Zolira:
– Látom a jövőd… pénzhiány.
– Az a jelenem is.
7.
– Miért fújja el a szél a hópelyheket a vásárban?
– Mert ők is túl drágának érzik a helyet.
8.
Eladó:
– Ez a sál kézzel készült!
Zoli:
– Remek… az enyém meg géppel. Ezért olcsóbb.
9.
Zoli: – Ez a pálinka házi?
Árus: – Igen.
Zoli: – A ház túlélte?
10.
– Mi az igazi karácsonyi vásár-szabály?
– Fizess többet azért, amit otthon fele áron bénábban is meg tudsz csinálni.
