Kovács úr bemegy a rendelőbe, kicsit zavartan leül az orvos elé.
– Doktor úr, nagy bajom van! – kezdi.
Az orvos rápillant:
– Mondja csak, Kovács úr, mi a panasza?
Hirdetés
– Hát kérem… mindig elfelejtek mindent!
– Mindent? – kérdez vissza az orvos.
– Mindent bizony! Tegnap is hazamentem, és nem találtam meg a lakásajtót.
– Ez valóban komoly – bólogat az orvos.
– És amikor megtalálom az ajtót, elfelejtem, hova tettem a kulcsot.
– Értem. És mikor kezdődött ez a feledékenység?
– Micsoda? – kérdez vissza Kovács úr.
– A feledékenység.
– Miféle feledékenység? – néz csodálkozva.
Az orvos sóhajt, és már a fejét fogja.
– Rendben, Kovács úr, írok magának egy gyógyszert.
– Köszönöm, doktor úr! És mennyibe kerül?
– Ötszáz forint lesz a vizitdíj.
Kovács úr nagy nehezen kotorászik a zsebében.
Elővesz egy tízezrest, átnyújtja, az orvos visszaad neki kilenc és félet.
– Tessék, Kovács úr, a visszajáró.
– Köszönöm szépen, doktor úr, igazán kedves! – mondja mosolyogva.
Hirdetés
Hirdetés
Majd elteszi a pénzt, feláll, és kifelé indul.
Az ajtóból visszaszól:
– Doktor úr, bocsánat, egy pillanat…
Az orvos fáradtan: – Igen, Kovács úr?
– Mégis miért jöttem ide ma magához? 🤯😂
