Egy magyar, egy német és egy francia hajótörést szenvednek, és egy lakatlan szigetre vetődnek. Napokig éheznek, mígnem egy üvegbe zárt dzsinnre bukkannak a homokban.
A dzsinn előbújik, megnyújtózik, majd így szól:
– Köszi, hogy kiszabadítottatok! Hálából mindhármatoknak teljesítek egy-egy kívánságot. Na, magyar, te kezded!
A magyar gondolkodik:
– Én… én szeretnék hazamenni, otthon egy jó gulyásleves, egy hideg sör, és a fotelom!
Puff! – Eltűnik, hazakerül.
A német rávágja:
– Én vissza akarok menni Münchenbe, a sörfesztiválra! Egy literes korsó sörrel a kezemben, zenével, bajor kolbásszal!
Puff! – Ő is eltűnik.
A francia marad egyedül, néz körbe, vakarózik.
– Hát én… kicsit unatkozom már egyedül… kívánom, hogy a másik kettő jöjjön vissza!
Puff! Puff! – Vissza is kerül a magyar és a német a szigetre.
A magyar káromkodik:
– Mi a jóisten?! Már majdnem megittam a söröm!
A német meg csak néz bambán:
– Már megint kezdjük elölről?
A dzsinn csóválja a fejét:
– Ezért nem szabad három embernek kívánságokat adni…
A francia nevet:
– Legalább most már van kivel beszélgetnem!
A magyar morog:
– Beszélgetni? Én otthon akartam lenni!
A német meg:
– És a kolbászom hol van?!
A dzsinn közbeszól:
– Na jó, ennyi volt, több kívánság nincs! Most már csak együtt tudtok kijutni… ha megfejtitek a rejtvényemet!
– Mi az? Nincs lába, mégis megáll, nincs keze, mégis mutat?
A három férfi egymásra néz.
A magyar:
– Hát ez egy óra!
– Nagyon jó! – mondja a dzsinn – Akkor most jön a második kérdés…
