🔴 Az anyós feláll, odalép az ablakhoz, de a tekintete nem a kilátást nézi – inkább rendezi a gondolatait, mint egy ítélet előtt álló bíró.
🔴 A férj kissé megkönnyebbül, hogy nincs több szúrós pillantás – legalábbis egy percig.
– De hát nem voltam mindig rossz…
– Igaz. Néha egész tűrhető voltál.
– Ugye?! Akkor mégis van esélyem…
– Arra, hogy ne utáljalak teljes munkaidőben? Talán.
– A lányod szerint sokat változtam.
– Igen, többet nevetsz. Főleg magadon.
– És te is?
– Én inkább sírok. Belül.
– Néha úgy érzem, próbálsz kedves lenni.
– Mint egy szúnyog, ami előtte megcirógat, mielőtt kiszívja a véred.
– Most akkor én vagyok a szúnyog?
– Csak ha nem vetted észre, hogy idegesítő vagy, és nem akarsz eltűnni.
– De tényleg… szerinted semmi jót nem hoztam ebbe a családba?
– Egy dolgot biztosan.
– Na, végre! És mi az?
– Megmutattad, milyen fantasztikus férfit érdemelt volna a lányom. 😵