Amerikában kirándul a trabantos, de elromlik az autója.
Beviszi egy helyi szervizbe.
A szerelő megnézi, és azt mondja, hogy jöjjön vissza másnap, addigra készen lesz.
Úgy is történik. Másnap a trabantos beül, hogy kipróbálja.
Ahogy elfordítja az indítókulcsot, a trabi visító füstölgő kerekekkel elhúz vagy két kilométert, leblokkol, majd ugyanilyen módon hátrafelé is végrehajtja a produkciót.
A sofőr elképedve száll ki, és odafordul a szerelőhöz:
– Hu! Ez szuper lett, csak azt nem értem, miért megy egyszer előre, aztán meg ugyanannyit hátra?
A szerelő felnyitja a motorháztetőt, majd fejet vakarva megszólal:
– Elnézést uram, de csak egy Buick ablaktörlőmotort tudtam beletenni.
+1 Vicc:
A rendőr reggel fölnéz az újságjából, és azt mondja a feleségének:
– Drágám, itt azt írja az újság, hogy a legtöbb híres embernek teljesen jelentéktelen apja volt!
– Na, hála Istennek! Akkor még a mi fiunkból is lehet valami…
+1VICC
A férj a kanapén ül, és büszkén nézi az új okosóráját.
A feleség a konyhából ránéz, és már a szemével kérdez.
– Na, mit tud az a kütyü?
– Mindent.
– Aha. Mint te.
A férj nem veszi észre a csapdát, mert férj.
– Figyelj, méri a pulzust, lépést, alvást, stresszt…
A feleség odasétál, és közelről nézi.
– Stresszt is?
– Persze. Most is.
– És mit ír?
A férj ránéz az órára, és vigyorog.
– Azt írja: „Nyugodt.”
A feleség felnevet.
– Akkor az óra hazudik.
A férj megsértődik.
– Nem hazudik. Okos.
– Hát teszteljük.
A feleség leül mellé, túl közel.
– Mondd meg, hány éves vagyok.
A férj reflexből rávágja:
– Huszonkilenc.
A feleség elmosolyodik, de nem úgy, ahogy kéne.
– És én ezt honnan tudom, hogy komolyan gondolod?
A férj az órára mutat.
– Nézd, a stressz még mindig nyugodt!
A feleség bólint, mint egy tanár, aki már írja a jegyet.
– Akkor következő kérdés: mennyi pénzt költöttél az órára?
A férj úgy köhint, mintha félrenyelt volna egy számlát.
– Hát… nem sokat.
A feleség ránéz az órára.
– És most mit ír a stressz?
A férj odapillant: „Emelkedő.”
– Látod? – mondja a feleség. – Máris okosabb vagy.
A férj gyorsan mentené a helyzetet.
– Akciós volt.
– Mennyi volt?
– Hát… relatív.
– Mennyi. Volt.
A férj feladja a költészetet.
– Ötven… körül.
A feleség mosolyog, aztán a telefonjára néz.
– Ötven körül… ezer?
A férj suttog:
– Igen.
A feleség megint az órára néz.
– És most?
A férj: „Magas stressz.”
– Na, végre igazat mond.
A férj védekezik.
– De figyelj, ez befektetés! Egészség!
– Persze. És mit mutat az alvásomról?
– A te alvásodról?
– Igen. Ha már okos.
A férj zavartan pislog.
– Hát… azt nem tudja.
A feleség halkan:
– Nem baj, majd én megmondom neki.
A férj még próbál viccelni.
– Kérsz te is egyet?
A feleség ártatlanul felcsillanó szemmel:
– Inkább igen.
A férj megkönnyebbül.
– Na látod!
A feleség feláll, és odasétál a fiókhoz.
Kivesz egy papírt.
A férj már előre érzi a végítéletet, mert ez a „papír” sosem recept.
– Mi az?
– Egy lista.
– Milyen lista?
A feleség felolvassa:
– Mosógép szerelő. Autószerviz. Gyerek cipő. Villanyszámla.
A férj elkerekedett szemmel néz.
– Ez mi?
– Azok a dolgok, amikre „befektetni” akartál, mielőtt órát vettél.
A férj próbálja menteni:
– De ez… motiválni fog, hogy mozogjak!
A feleség bólint.
– Pontosan. Holnap reggel futsz.
– Futok?
– Igen. A szerelőhöz, a szervizbe, a cipőboltba, és a postára.
A férj ránéz az órára, mintha segítséget kérne tőle.
Az óra kiírja: „Menekülés javasolt.”
A feleség mosolyog.
– Na látod? Tényleg okos.
