A városi turista megáll egy székely bácsi portája előtt.
Látja, hogy a bácsi ül a padon, pipázik, mellette egy kutya fekszik.
– Jó napot, bátyám!
– Az is lehet…
– Mondja csak, harap a kutyája?
– Nem.
A turista odalép, megsimogatja a kutyát, mire az hirtelen ráharap a nadrágjára.
– Jaj, hát azt mondta, nem harap!
– Azt mondtam is. De ez nem az én kutyám.
– Hát akkor kié?
– Honnan tudjam, ide tévedt.
– És maga nem zavarta el?
– Minek? Szép csöndben feküdt.
– De most meg megharapott!
– Még mindig jobban járt, mintha a kecském tette volna.
– A kecskéje is harap?
– Nem. De neki is rossz a napja néha.
A turista bosszúsan néz rá.
– És ha most beperlem?
– Engem? Miért? Én csak pipálok.
– A kutya mégis magánál van!
– Nem nálam, csak mellettem. Nagy különbség.
– És ha én most melléülök?
– Akkor maga is nálam lesz?
– Nem. Csak maga mellett.
– Na, látja. Akkor maga is vigyázzon a nadrágjára.
– Mert?
– Mert én is harapok, ha zavarják a csöndem!
További cikkek
