Egy városi ember elhatározza, hogy vidékre költözik, és vesz egy kis tanyát, hogy “egyszerű életet” éljen.
Első nap odamegy a szomszéd paraszthoz tanácsért.
Hirdetés
– Jó napot! Én most költöztem ide, szeretnék megtanulni gazdálkodni. Mit kell csinálni először?
A paraszt vállat von:
– Hát, először vetni kell.
– Értem… és mit kell vetni?
– Attól függ, mit akarsz aratni.
– Legyen mondjuk krumpli.
– Jó, akkor vetni kell krumplit.
Másnap a városi ember vesz egy zsák krumplit, elülteti.
Harmadnap megint megy a paraszthoz:
– Elültettem a krumplit, és most?
– Hát most várni kell.
– Mennyi ideig?
– Hát, hónapokig.
Hirdetés
A városi ember szeme kikerekedik:
– Hónapokig?! Addig mit csináljak?
– Hát gondozd a földet, locsold, kapáld, és várd, hogy megnőjön.
Hetek múlva újra odamegy:
– Nem nő semmi!
– Hát, lássuk! – mondja a paraszt. Kimennek a földhöz, a paraszt lehajol, és látja, hogy minden krumpli ott van a föld tetején.
– Ember, te miért nem ültetted el?
– Ja, azt hittem, “vetni” az olyan, mint a tévében, hogy “bevetítünk” valamit…
A paraszt a fejét fogja:
– Nem baj, majd jövőre újra próbáljuk. Addig ne csinálj semmit a földdel.
Persze a városi nem bírja ki. Fogja magát, és “feljavítja” a talajt: színes kavicsokkal kirakja, műfűvet terít, és egy szökőkutat tesz középre.
Hirdetés
Ősszel odajön a paraszt:
– Na, lett krumpli?
– Nem, de lett egy gyönyörű AirBnB-m, heti 200 euróért viszik, mint a cukrot!
