Éjjel háromkor megszólal a tűzoltóság riasztója.
A csapat felugrik, csúsznak le a rúdon, sisak fel, kabát fel, indulás.
– Mi a cím? – kérdezi az újonc.
– Lakástűz. – mondja a parancsnok. – Állítólag nagy a füst.
Kiérnek, a ház előtt egy idős néni toporog hálóingben, papuccsal.
– Hol ég, mama? – kérdezi a parancsnok.
– A konyhában, fiam! – lihegi a néni. – De már eloltottam.
A tűzoltók összenéznek.
– Akkor miért hívott minket?
– Mert nem vagyok benne biztos.
A tűzoltók bemennek.
A konyhában se tűz, se füst, csak egy serpenyő a tűzhelyen.
Benéznek.
– Ez itt mi volt? – kérdi az egyik.
– Rántotta. – mondja a néni.
– És mi gyulladt ki?
– Hát… a hangulatom.
A tűzoltók pislognak.
– Hogyhogy?
– A férjem megint megkérdezte, mit főzök.
A parancsnok köhint.
– Mama, ez nem tűzeset.
– Tudom, fiam. – bólogat a néni. – De gondoltam, ti gyorsabban jöttök, mint a család.
Az újonc suttogva:
– És… most mit csináljunk?
A parancsnok a nénire néz.
– Van még valami, ami ég?
A néni gondolkodik.
– A rántotta. Meg a türelmem.
A parancsnok felsóhajt.
– Fiúk, pakolás.
– Ez már nem tűz, hanem házasság.
Ahogy kifelé mennek, a néni utánuk szól:
– Fiúk! Ha holnap is megkérdezi, mit főzök…
– visszajöttök?
A parancsnok visszafordul:
– Mama…
– állandó ügyeletben vagyunk. 😄🔥
