A népszámláló megkérdezi:– Hogy hívják?
– Ádám.
– És a feleségét?
– Éva.
Hirdetés
– Hahah, ez jó!Azt ne mondja,hogy a kígyó ismagukkal lakik?!
Ádám hátraszól a vállafelett:
– Mama, jöjjön ki, magátkeresik!
JÖHET MÉG EGY VICC?
Még fiatal ügyvéd voltam, épp megkaptam az irodámat, s már vártam is, kik jönnek.
Kis idő múlva az üvegajtómon keresztül emberi árnyékot vettem észre, s úgy gondoltam, az első ügyfelemre jó benyomást kell tennem, ezért felvettem a telefonkagylót és képzelt beszélgetésbe kezdtem.
Valahogy így hangzott: – Igen, Mr John, megpróbálok időt szakítani az Ön jelentéktelen kis ügyére is, csak az az igazság, nagyon elfoglalt vagyok, hisz tudja, sok az ügyfél.
Ekkor letettem a kagylót, és gondolván, hogy nagy hatással voltam első ügyfelemre, így szóltam:
– Jó napot! Kérem foglaljon helyet! Miben lehetek szolgálatára?
Hirdetés
És a válasz:
– A telefonszerelő vagyok, mondták, hogy itt még nincs bekapcsolva a telefon!
+1VICC
A feleség, Eszter, már talpon volt, kávét főzött, porszívót tolt, mosógépet indított.
A férje, András, még mindig az ágyban feküdt, egyik lábát kilógatta, mint egy szundikáló medve, aki már hallotta ugyan a tavaszt, de még reménykedik a télben.
Eszter odalépett, és finoman megbökte.
– Andris, ideje lenne felkelni.
– De hát vasárnap van…
– Pont ezért! Ma van idő rendet rakni.
– Ez volt a legszörnyűbb mondat, amit ma hallottam.
– Még csak reggel van. Lesz rosszabb is.
A nő karba tette a kezét.
– A mosógépet kiteregeted.
– Én?
– Igen.
– Nem vagyok ruhatáras.
– Nem is, csak házas.
– De az esküvőn nem mondták, hogy ez jár mellé!
– Az apró betűs részben benne volt.
András lassan kikászálódott az ágyból, de útközben még beiktatott egy húszperces megállót a hűtő előtt.
– Mit csinálsz? – kérdezte Eszter.
– Motivációt keresek.
– Ott?
– A kolbászban.
A nő felsóhajtott.
– Andris, ha most azonnal nem kezdesz neki, én…
– Tudom, tudom, jön a „drámai fenyegetés”.
– …hívok egy szerelőt.
– Milyen szerelőt?
– Olyat, aki dolgozik.
– Na, ez aljas ütés volt.
Végül András kiment az udvarra teregetni.
Tíz perc múlva visszajött, kezében a csipeszekkel.
– Kész – mondta.
– Az gyors volt.
– Hatékony vagyok.
– És a ruhák?
– Azokat még be kell tenni, nem?
– Micsoda?!
– Gondoltam, a csipeszekkel kezdem, hogy melegedjen a tempó.
Eszter a homlokához kapott.
– Te, Andris, tényleg képes vagy mindent rosszul csinálni.
– Ez is tehetség.
– Inkább átok.
– Legalább következetes vagyok.
A nő csak legyintett.
– Jó, akkor csináld meg a csapot, ami csöpög.
– Hm… technikai kihívás.
– Igen.
– Nem lehetne inkább filozofálni róla?
– Nem.
– Akkor kell egy terv.
– Milyen terv?
– Hogy mikor ne csináljam meg.
Tíz perc múlva már a fürdőből hallatszott András hangja.
– Drágám, van itt valami fura dolog!
– Mi az?
– A víz.
– Az normális.
– De ez nem áll meg.
– Mert kinyitottad a csapot!
– Aha, szóval így működik.
Eszter már nem tudta, sírjon vagy nevessen.
– Andris, én tényleg nem tudom, hogy bírom ezt.
– Szeretettel.
– Nem, kávéval.
– Akkor még élek egy ideig.
Egy óra múlva a férj diadalmasan kijött a fürdőből.
– Kész!
– Tényleg megjavítottad?
– Hát… most nem csöpög.
– Mert elzártad a vizet.
– Az is megoldás!
– De így nem tudok kezet mosni.
– Legalább spórolunk.
Eszter nevetni kezdett.
– Andris, te komolyan egy külön műfaj vagy.
– Tudom. Én vagyok a „háztartási paródia”.
– Te egyetlen dolgot nem tudsz elrontani: a humorodat.
– Na látod! Minden házasságban kell egy szórakoztató elem.
– És mi vagyok én?
– A főnök.
– És te?
– Az alvállalkozó.
– Akkor dolgozz végre!
András a kanapéra rogyott.
– Tudod mit, drágám? Én egész héten dolgoztam, most pihennem kell.
– És mit csináltál egész héten?
– Gondolkodtam.
– Min?
– Hogy mikor lesz vasárnap.
Hirdetés
A feleség végül leült mellé, mosolyogva, de szemrehányóan.
– Te, Andris, ha egyszer elhagysz, biztos vagyok benne, hogy lustaság miatt fogod lekésni a saját válóperes tárgyalásodat is.
András elvigyorodott:
– De legalább pontosan tudnád, miért jöttem későn:
– Miért? – kérdezte Eszter.
– Mert épp szereltem a csapot! 😂😂
