🧑💼 „A főnök és a munkavállaló, aki TÚL őszinte volt”
Hirdetés
Egy céghez új dolgozó érkezik.
Első nap beül az irodába, bekapcsolja a gépet, és már az első percekben úgy néz, mint aki többet látott a világból, mint amit szeretett volna.
A főnök odasétál:
– Na, hogy tetszik az első nap?
– Mint egy vakáció!
– Tényleg?
– Igen… csak itt mindenki szomorúbb, és kevesebb a napfény.
A főnök mosolyog, de érzi, hogy baj lesz.
– És hogy érzi magát a kollégák között?
– Őszintén?
– Mindig.
– Úgy, mintha egy csapat introvertált fejhallgatóval próbálnék beszélgetni a templomban.
A főnök pislog.
– Na jó… meséljen magáról egy kicsit!
– Hát… gyorsan tanulok, lassan dolgozok, és remekül tudom úgy csinálni, mintha elfoglalt lennék.
– Ez… nem túl biztató.
– De legalább őszinte! Mások ezt 3 évig titkolják.
Hirdetés
A főnök leül mellé.
– Nézze, mi itt a csapatmunkát nagyon komolyan vesszük!
– Én is. Ezért nem szeretek csapatban dolgozni: túl nagy a felelősség kiosztani másokra a hibáimat.
A főnök mély levegőt vesz.
– Jó, akkor mondja meg: mi az erőssége?
– Tudok úgy bólintani, mintha érteném, miről beszélnek a meetingen.
– És a gyengesége?
– Nem értem, miről beszélnek a meetingen.
A főnök feláll:
– Rendben, azt hiszem eleget hallottam. Holnaptól kezdi az éles munkát!
A dolgozó felugrik:
– Tényleg?
– Igen.
– De hát semmi jót nem mondtam magamról!
– Pont ezért. Ön legalább nem okoz meglepetéseket.
Hirdetés
Másnap a dolgozó késve érkezik.
A főnök ránéz, kérdi:
– Miért késett?
A dolgozó:
– Hogy reális elvárásokat állítsak be.
A főnök felsóhajt:
– Tudja mit? Maga még főnök is lehetne.🤣
