VICC: A feleség, Kati, már ébren volt, és a konyhában sertepertélt. A kávé illata betöltötte a házat — ez volt az a békés pillanat, amikor minden házasság rövid ideig boldognak tűnik. A férj, Tomi, a nappaliban ült pizsamában, kezében a telefon, lábán a papucs, amit már három éve ígért kicserélni.

A feleség, Kati, már ébren volt, és a konyhában sertepertélt. A kávé illata betöltötte a házat — ez volt az a békés pillanat, amikor minden házasság rövid ideig boldognak tűnik.
A férj, Tomi, a nappaliban ült pizsamában, kezében a telefon, lábán a papucs, amit már három éve ígért kicserélni.

Kati benézett a konyhából:
– Tomi, meg kéne beszélnünk valamit.
– Most?
– Igen, most.
– De még a kávémat se ittam meg.
– Pont ezért. Tisztán akarom hallani a kifogásaidat.

Tomi nagy levegőt vett.
– Jó, mondd.
– Szeretném, ha kicsit jobban kivennéd a részed a házimunkából.
– De én segítek!
– Mikor?!
– Hát… múltkor például.
– Az nem „segítség” volt, Tomi, az egy baleset!
– Na jó, de tanulok belőle.
– Mégis mit?
– Hogy legközelebb ne tegyem a mosószert a kenyérpirítóba.

Kati a fejét fogta.
– Nézd, nem azt kérem, hogy csodát tegyél, csak egy kicsit több figyelmet.
– Figyelek én!
– Komolyan?
– Persze! Múlt héten is hallottam, amikor azt mondtad, vegyek kenyeret.
– És vettél?
– Nem, de hallottam.

A nő felsóhajtott, majd letette a konyharuhát.
– Tudod mit, gyere, takarítsunk együtt.
– Ketten?
– Igen.
– Én jobban teljesítek szólóban.
– A szófa mögött még mindig ott van a tavalyi karácsonyi morzsa, Tomi.
– Az már történelem, ne bántsd a relikviákat!

Kati szúrós szemmel nézett rá.
– Na jó, kezdd azzal, hogy porszívózol.
– Dehogy! Én jobban értek a stratégiai tervezéshez.
– Mit tervezel?
– Hogy te porszívózol, én meg bátorítalak.
– Tomi, komolyan kérdezem…
– Én meg komolyan válaszolok: motivációs erő vagyok!
– Jó, akkor motiválj úgy, hogy közben eltűnik a porcica!
– Rendben, de csak ha közben kávézhatok.

A nő odalépett hozzá.
– Tomi, miért vagy ilyen lusta?
– Nem lusta vagyok, csak… energiatakarékos.
– Energikus még sose voltál.
– Pont ezért takarékoskodom!

Kati elnevette magát, de nem adta fel.
– Rendben, akkor legalább dobd ki a szemetet.
– Most?
– Igen.
– De esik!
– Csak szemerkél.
– A szemerkélés is esés, csak udvariasabb formában.
– Tomi!
– Jó, megyek.

A férj felkapta a szatyrot, de pár perc múlva visszatért üres kézzel.
– Kidobtad? – kérdezte a nő.
– Nem lehetett.
– Miért nem?
– Zárva volt a kuka.
– Zárva?
– Hát a macska ült rajta.
– És nem tudtad elkergetni?
– Azt mondta, ő is pihen.

Kati már nem tudta, sírjon vagy nevessen.
– Figyelj, Tomi, csak egy dologra kérlek: viselkedj, mint egy felnőtt férfi!
– De én az vagyok!
– Tényleg?
– Persze. Tudatos döntéseket hozok.
– Például?
– Most döntöttem el, hogy inkább lefekszem.
– A szemetes még itt van!
– Akkor majd álmodom róla, hogy kidobtam.

Kati odasétált, és karba tett kézzel fölé hajolt.
– Tomi, te egyszer megőrjítesz.
– Csak egyszer? Már most büszke vagyok magamra.
– Komolyan mondom, ha így folytatod, én elmegyek anyámhoz.
– Az nem büntetés, az szabadság!
– Tényleg ezt akarod?
– Attól függ, főz-e az anyád vasárnap.

Csend.
Majd Kati mélyet sóhajtott, elmosolyodott és így szólt:
– Tudod mit? Te vagy a világ leglustább férje, de legalább mindig megnevettetsz.
Tomi diadalmasan felemelte a kávésbögrét.
– Látod, drágám, én nem lustálkodom – csak aktívan tartom fent a jókedvet a házban! 😂😂