👮 „A rendőr és a sofőr, aki túl őszinte volt”
Egy férfit megállít a rendőr az országúton.
A sofőr lehúzza az ablakot, mosolyog, mint aki biztos benne, hogy most megússza.
A rendőr:
– Jó napot kívánok! Tudja, miért állítottam meg?
A sofőr:
– Őszintén? Fogalmam sincs. De ha elmondja, megpróbálok meglepődni.
A rendőr nem mosolyog.
– Túl gyorsan ment.
– Tényleg?
– Igen.
– Én is.
A rendőr pislog.
– Uram, 90-es táblánál 135-tel jött.
– Aha… akkor jó a kilométerórám. Már azt hittem, hogy 140 volt.
A rendőr nagy levegőt vesz.
– Jogosítványt, forgalmit kérem!
A sofőr sóhajt.
– Főnök… mondok valamit, maga elhiszi?
– Ha igaz.
– Hát… egyik sincs nálam.
– Tessék?!
– A feleségem vitte el a táskám, és benne volt minden…
– Ez komoly?
– A feleségemmel? Mindig komoly.
A rendőr már jegyzetel.
– Rendben. Alkoholt fogyasztott?
A sofőr magabiztosan:
– Nem!
A rendőr beleszagol:
– Biztos?
– Egy picit.
– Mennyit ivott?
– Csak annyit, hogy bátorságot gyűjtsek a vezetéséhez.
– Hozzá?
– Nem, a feleségemhez.
A rendőr félrenéz, röhögne, de nem lehet.
– Uram, ez így nem lesz jó. Tudja, mennyi büntetést kaphat?
– Tudom. De ha elég sokat fizetek, vihetem magát is haza taxinak?
– Nem.
– Kár. Maga legalább nem kiabálna velem a kanyarokban.
A rendőr végül visszaadja a papírokat:
– Na jó. Ma csak figyelmeztetem. De lassítson!
A sofőr hálásan:
– Köszönöm!
– És menjen óvatosan!
– Ígérem… a feleségem miatt főleg. Ha későn érek haza, ő jobban megbüntet, mint maga.
Ahogy a sofőr elhajt, a rendőr odaszól a kollégájának:
– Hallod, Józsi… ha minden sofőr ilyen őszinte lenne, mi lennénk a leghülyébbek az országban.
A kolléga ránéz:
– Miért, most nem így van?!
