Szombat reggel volt. A feleség, Eszter, egyetlen céllal ébredt: ma végre kitakarítja az egész házat.
A férje, Laci, más céllal ébredt: elkerülni minden házimunkát, ami emberileg lehetséges.
Eszter már a porszívóval a kezében állt, mint egy hadvezér a frontvonalon.
Laci a kanapén feküdt, takaró alatt, mint egy veterán, aki már látta a háborút – és nem akar visszatérni.
– Laci! – szólalt meg Eszter. – Kezdd el a portörlést!
– Drágám, pihenek, hogy több energiám legyen dolgozni.
– És mikor fogsz dolgozni?
– Amint kipihenem magam a gondolattól.
Eszter szeme villant, mint a villám, ami hamarosan becsap.
– Jó. Akkor te mosogatsz! – jelentette ki.
– Dehogy, az a mosogatógép dolga!
– Igen, de az épp elromlott.
– Akkor inkább főzök valamit – próbált menekülni Laci.
– Mit? – kérdezte Eszter.
– Rántottát.
– A múltkor az is szénné égett!
– Akkor inkább eszem valamit, amit te főzöl.
Eszter mély levegőt vett. – Laci, legalább vidd le a szemetet!
– Már vittem tegnap.
– De ma is van!
– De tegnap többet vittem, mint kellett volna, szóval előre dolgoztam.
– Na, ezt magyarázd el még egyszer!
– Nem kell, mert úgysem hinnéd el.
A feleség ekkor megállt előtte, karba tette a kezét, és azt mondta:
– Laci, most vagy segítesz, vagy úgy kiporszívózlak, hogy a porzsák is sírni fog.
– Jó, jó! Mit csináljak?
– Port törölsz!
– Mivel?
– Portörlő ronggyal, mi mással?
– De nincs is por! – vágta rá a férj.
– Nincs, mert tegnap én töröltem le!
– Na, látod, ezért nem akarok segíteni: te mindent megcsinálsz előbb!
Eszter eldobta a rongyot. – Elmegyek boltba. Mire visszajövök, legyen rend.
– Persze, szívem – mosolygott Laci.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, Laci hátradőlt.
– A ház üres, a lelkem szabad… – sóhajtott.
Tíz perc múlva megcsörrent a telefon.
– Szia, Laci! – hallatszott Eszter hangja. – Otthon hagytam a bankkártyám, visszafordultam.
Laci ledermedt.
Gyorsan felugrott, kikapta a porszívót, felmosót, rongyot, és elkezdett rohangálni, mintha az élete múlna rajta.
A macska felugrott a függönyre, a porszívó felborult, a felmosó víz kiömlött, a rádió bekapcsolt – „Eye of the Tiger” szólt.
Laci hősiesen küzdött.
Aztán kinyílt az ajtó.
Eszter belépett, és csak nézett.
A férje izzadtan, ronggyal a fején, porszívócsővel a kezében, egy sarokban térdelve próbálta leporolni a plafont.
Csend lett.
A feleség lassan megszólalt:
– Mit csinálsz, Laci?
– Takarítok!
– A plafont?
– Ott is van por!
– A plafonon?!
– Igen… onnan esik ránk az ítélet, ha nem segítek.
Eszter elmosolyodott.
– A kártyámat megtaláltam az autóban – mondta.
– Szóval… nem is jöttél vissza?
– Dehogynem. Csak kíváncsi voltam, meddig tart a férjem hősiessége.
Laci megtörölte a homlokát. – És?
Eszter elmosolyodott. – Nagyjából három hazugságig és fél liter izzadságig.
A férj felállt, kezében még mindig a porszívóval.
– Legalább most már tiszta a ház.
– Igen – felelte a feleség. – Csak kár, hogy a macska most a függöny tetején lakik.
Laci bólintott. – Legalább ő is magasról tesz a takarításra. 😂😂
+1VICC
A feleség a konyhában áll, kezében egy bevásárlólistával, mint egy haditervvel.
A férj a cipőjét húzza, mint egy katona, aki már sejti, hogy nem tér vissza sértetlenül.
– Drágám, csak pár dolgot kell venned, jó? – mondja a feleség.
– Persze, szívem, mit?
– Kenyér, tej, tojás, vaj, liszt, cukor, kávé, zöldség, gyümölcs, mosószer, vécépapír, és ha látsz valamit akciósan, azt is!
– Tehát… mindent.
– Igen, de ne költs sokat!
– Értettem. Akkor a bolt előtt letáborozok és imádkozom a csodáért. 😂
