Sanyi beköltözik a nagyvárosba, és jelentkezik egy áruházba eladónak.

A menedzser interjúztatatja, éskérdezi, hogy mennyi tapasztalata van.

Erre Sanyi:

– Én ne tudnék eladni?! Apámmal már egész kicsi gyerekkoromtól kijártunk a piacra!

A menedzser kíváncsi rá, hogy a fiatal srác hogy boldogul majd.

Az első munkanapja végén kérdezi tőle,hogy hogy ment, hány vevője volt.

– Csak egy – felel Sanyi.

– Csak egyetlen egy?! Itt átlag30 vevője szokott lenni az eladóknak.

– Mennyi bevételt sikerült csinálnia?

– 60 millió Ft-ot.

– Mennyit?! Mit adott el neki?!

Az úgy kezdődött, hogy előszörcsak egy pecahorgot vett, majdegy nagyobb pecahorgot,aztán egy horgászfelszerelést.

Erre megkérdeztem tőle, hogy hovamegy horgászni. Erről beszélgettünk,aztán meggyőztem, hogy vegyen odaegy vitorlást, majd egy erősebbdzsipet is, hogy el tudja vontatnia vitorlást.

– Az az ember csak egy pecahorgotakart venni, és maga eladottneki egy hajót, meg egy autót?!

– Nem egészen! Az úr először csakegy csomag t@mp0nért jött be …Erre javaoltam neki, ha már ahétvégéje így el van b@szva,menjen el inkább horgászni…

+1VICC
A székely bácsi egyszer csak beállít a faluba egy új autóval. Nem nagy, nem csillogós, de új. A falu népe meg olyan, hogy ha valaki új dolgot vesz, azonnal “közösségi tulajdon” lesz belőle a téma.

A kocsma előtt ott áll Pista, Laci, meg a postás is, aki amúgy sose ér rá, de hírekre mindig.

Pista odaszól:

– Hát bátyám, ez mi? Új kocsi?

A bácsi bólint:

– Az.

Laci rögtön ráugrik:

– Osztán mennyit fogyaszt?

A bácsi ránéz, mintha ez lenne a világ legfeleslegesebb kérdése:

– Benzint.

Nevetés, persze, de Laci nem hagyja:

– Jó-jó, de százon mennyit?

A bácsi gondolkodik:

– Hát… ha van benne, akkor keveset.
Ha nincs, akkor sokat.

Pista már röhög, de azért irigy is:

– Na és miért vettél újat?

A bácsi sóhajt egyet, mint aki nem akarja ezt a témát, de hát a falu nem a “hagyni” szakértője.

– Mert az asszony azt mondta: “Vagy veszel egy rendes autót, vagy gyalog jársz a boltba, és akkor legalább fogysz is.”

A falu kuncog. Pista megnyalja a száját:

– Osztán van benne minden modernség? GPS? Kamera? Olyanok?

A bácsi vállat von:

– Van benne… amennyi kell.

Laci közelebb hajol:

– Mutasd már, mit tud!

A bácsi beül, beindítja. A műszerfal világít, csipog, minden. A rádió is megszólal.

És abban a pillanatban a kocsi kijelzőjén megjelenik:

„Biztonsági öv nincs becsatolva.”
Pitty-pitty-pitty.

A bácsi ránéz, se szó, se beszéd. Kinyitja az ajtót, kiszáll. A falu nézi: most mi lesz? Megjavítja? Kikapcsolja? Menüt keres?

Nem.

A bácsi odamegy a csomagtartóhoz, kinyitja, kivesz egy tekercs szigetelőszalagot, visszamegy, és szépen leragasztja a kis hangszóró rácsát.

Csend.

Pista vigyorog:

– Hát… ez így meg van oldva.

Laci bólogat:

– Székely mérnök.

A postás közbeszól:

– De bátyám, hát az öv azért van, hogy biztonságos legyen!

A bácsi ránéz, nyugodtan:

– Tudom.

– Akkor miért nem kapcsolod be?

A bácsi sóhajt:

– Mert ez a kocsi túl sokat beszél.

Pista nevet:

– És akkor most minden így elhallgattatsz? Az összes figyelmeztetést?

A bácsi:

– Ami nem létszükséglet, azt igen.

A falu röhög, aztán a bácsi elindul a bolt felé. Alig megy száz métert, amikor megint csipogni kezd valami.

Visszagurul, kiszáll, morgolódik:

– Na mi van már megint…

Pista kérdi:

– Mit ír?

A bácsi ránéz a kijelzőre, olvassa:

„Alacsony üzemanyagszint.”

A falu már várja: most mit ragaszt le? Rátesz még szalagot? Kibontja a biztosítékot? Szétkapja a műszerfalat?

A bácsi megint a csomagtartóhoz megy, kivesz valamit…
és a kezében egy filctoll.

Odaáll a kijelzőhöz, és teljes nyugalommal, lassan, szépen odaírja a felirat alá:

„Köszönöm, tudom.”

Majd visszaül, beindítja, és elégedetten mondja:

– Na. Így már udvarias.

A postás röhög:

– És akkor most elmégy tankolni?

A bácsi felnéz, és jön a hatalmas csattanó:

– Nem.

– Hát akkor hova mész?!

A bácsi vállat von, mint aki a legegyértelműbbet mondja:

– Hazafelé.
– Mert ha már a kocsi is panaszkodik, akkor otthon az asszony mit csinálna…
– Felmondana.