Pistike késő este ül az asztalnál és ír.
Az apja ránéz:
– Mit csinálsz ilyen szorgalmasan?
– A házi feladatot.
– De hát már vacsora után van.
– Tudom, de holnapra kell.
Az apa leül mellé:
– És miért nem csináltad meg hamarabb?
– Mert nem értettem.
– És most érted?
– Nem.
– Akkor miért csinálod most?
– Mert anya azt mondta,
hogy addig nem fekszem le,
amíg kész nincs.
Az apa elmosolyodik:
– És szerinted jó lesz így?
– Nem.
– Akkor miért nem szólsz anyának?
– Mert ő se érti.
– Akkor kinek csinálod?
– A tanárnak.
– És ő érteni fogja?
– Nem.
Az apa csodálkozva kérdezi:
– Akkor mi értelme ennek az egésznek?
Pistike felnéz:
– Hogy mindenki lássa,
én megtettem, amit lehetett.
Még több:
Egy házaspár vacsorázik.
A férj egyszer csak megszólal:
– Drágám, szerinted én türelmes ember vagyok?
A feleség leteszi az evőeszközt:
– Miért kérdezed ezt most?
– Csak úgy.
– Mióta érdekel a türelem?
– Amióta azt mondtad,
mindjárt kész a vacsora.
– És az mennyi idő volt?
– Egy óra.
– Az nem sok.
– Nem.
– Akkor miért vagy ideges?
– Mert közben négyszer kérdezted meg,
hogy „mikor lesz kész”.
– Csak érdeklődtem.
– Tudom.
– Akkor mi a baj?
– Az, hogy amikor érdeklődsz,
akkor én már nem főzök,
hanem számolok.
– Mit számolsz?
– Hogy mennyi idő,
amíg megkérdezed ötödször.
– És most mennyi volt?
– Pont annyi,
hogy már nem vagy türelmes.
