Kárpáti András az egyik legnagyobb építőipari cég igazgatója volt. Elegáns öltöny, prémium SUV, csillogó irodaház a város tetején – az ő világa rég nem a beton és a malter szaga volt.
De egy hétfő reggel valami megtört benne.
Egy névtelen e-mail érkezett. Benne pár fotó egy beázó tetőről, sorban álló munkagépekről, és egy sor:
„Már a melósok sem tisztelnek senkit, csak lógunk az órán. A cég lassan szétesik.”
András először csak legyintett. Aztán az apja hangja visszhangzott benne, aki a cég alapítója volt:
– „Fiam, ha mindig fentről nézed a dolgokat, nem látod, mi folyik a földön.”
Másnap reggel munkásruhában jelent meg a BudaPark projekt területén. Sisak, sárga mellény, hamis név a kitűzőn: „Géza, segédmunkás.”
Senki nem ismerte fel. Miért is tették volna? Az emberek a főnök arcát csak a vállalati hírlevelekből ismerték.
Már az első nap ledöbbentette.
A munkások fele a telefonját nyomkodta. A csoportvezető, egy bizonyos „Dönci”, egész délelőtt a kocsijában cigizett. A friss betonkeverékhez valaki vizet töltött, hogy „könnyebb legyen kenni” – tönkretéve ezzel az egész alapot.
És amikor „Géza” megkérdezte, hogy miért nem szóltak a művezetőnek, csak nevetés volt a válasz:
– „Ugyan már, haver, itt mindenki a zsebét tömi. Te is fogsz, ha sokáig maradsz.”
A harmadik nap egy szállító majdnem életét vesztette egy rosszul rögzített gerenda miatt. A baleset után senki nem vállalta a felelősséget.
András ekkor döntött.
Összehívta a teljes stábot a telephelyi konténerirodába. Farmerban, munkáskabátban lépett be. A melósok először értetlenül nézték, míg levette a sisakját.
– Kárpáti András vagyok. A cég igazgatója.
Halálos csend lett.
A legtöbben elsápadtak. Dönci kis híján elájult.
András csak ennyit mondott:
– Aki becsülettel dolgozik, nem veszíti el az állását. Aki viszont lop, csal, vagy más életét kockáztatja, annak nincs több napja nálunk. A változások most kezdődnek.
Aznap három embert azonnal elbocsátott. Négyet felfüggesztett.
De öt dolgozónak előléptetést ajánlott – azoknak, akik segítőkészen, tisztességgel viselkedtek a „Gézának hitt” új melóssal.
És ettől a naptól kezdve mindenki tudta: bármikor ott lehet köztük a főnök. Akár egy malteros kesztyű mögött is. 🏗️
