Nem irigylésre méltó helyzetből indulhat a Tisza-kormány. A választási győzelem után ugyanis nem egy kényelmes, vastagon feltöltött államkassza várja az új vezetést, hanem egy erősen kifeszített költségvetés, amelyben már az év elején hatalmas lyuk tátong.
A helyzet súlyát jól mutatja, hogy a központi költségvetés hiánya 2026 márciusának végére 3420 milliárd forint fölé emelkedett.
Ez brutális összeg: az éves hiánycél jelentős részét már az első három hónapban elvitte. Magyarul a kassza nem egyszerűen szűkös, hanem már az év elején erősen mínuszban van.
A helyzet lényege egyszerűen ennyi: pénzből kevés van, feladatból viszont rengeteg. Az új kormánynak aligha lesz lehetősége azonnali nagy költekezésre. Vagyis aki gyors csodát vár, annak csalódnia kellhet. Itt most nem aranyeső jön, hanem számolgatás, faragás és kemény döntések.
A leendő kormány előtt az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogyan tudja helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt úgy, hogy közben ne veszítse el a társadalom türelmét. Ez nem egy látványos szalagátvágós feladat, hanem inkább az a fajta munka, amikor valaki belép egy széthagyott műhelybe, körbenéz, és először azt sem tudja, a villanyt kapcsolja fel, vagy a beázást állítsa meg.
A gazdasági helyzet azért különösen kényes, mert nemcsak a hiány magas, hanem a növekedés is gyenge lábakon áll. Ha a gazdaság lassan halad előre, az állam bevételei sem nőnek olyan tempóban, ahogy arra szükség lenne. Márpedig pénz nélkül nehéz béreket emelni, fejlesztéseket indítani, adókat csökkenteni vagy új támogatásokat bevezetni.
A Tiszának ezért egyszerre kellene három fronton helytállnia: rendet tenni a költségvetésben, megnyugtatni a piacokat, és közben valamit megmutatni abból is, amit a választóknak ígért. Ez politikailag és gazdaságilag is kemény pálya. Olyan, mintha valaki egy régi, sokat futott autóval indulna hegynek felfelé: lehet vele haladni, de nem mindegy, mikor vált sebességet.
A legnehezebb kérdés az lesz, hol lehet spórolni. Mely beruházások maradnak? Mely programokat kell újragondolni? Lesznek-e megszorításnak érződő döntések? És ha igen, hogyan magyarázzák el az embereknek, hogy minderre miért van szükség?
A választási győzelem után sokan gyors változást várnak. Ez érthető. De a kormányzás nem kampányszínpad. Ott már nem elég jól hangzó mondatokat mondani, mert a költségvetés nem tapsol, hanem visszakérdez: miből?
A Tisza számára most az lesz az igazi próba, hogy képes-e a politikai lendületet felelős gazdasági irányítássá alakítani. A kassza üresnek tűnik, a várakozás viszont hatalmas. Innen nem hangos ígéretekkel lehet előrejutni, hanem fegyelmezett munkával, átlátható döntésekkel és józan pénzügyi rendrakással.
A következő hónapok tehát nemcsak arról szólnak majd, milyen új korszakot ígér az ország vezetése, hanem arról is, hogy képes-e egy nehéz örökségből működőképes jövőt építeni. Mert most tényleg nem az a kérdés, ki beszél szebben, hanem az, ki tudja úgy kézbe venni a kormányrudat, hogy közben ne csússzon meg az egész ország.
