Mórickát megkérdezi a tanító néni:
– Móricka, tudsz mondani egy példát valamire, ami átlátszó?
– Igen, tanárnő, a szoknyája!
– Micsoda?! Hogy mondhatsz ilyet?!
– De hát tényleg, a múltkor, amikor lehajolt, mindent láttam!
A tanító vörös lesz, és szigorúan rászól:
Hirdetés
– Móricka, ilyeneket nem illik mondani!
– Jó, akkor mondok mást… Például a függöny.
– Na, látod, az már jobb példa.
Móricka elmosolyodik:
– Igen, pont olyan volt a függöny is…
Plusz vicc:
Mórickát megkérdezi a tanár:
– Móricka, mi lesz belőled, ha így folytatod a lustálkodást?
– Híres feltaláló!
– Hogy érted ezt?
– Hát ha nem tanulok semmit, muszáj lesz kitalálnom valamit, hogy átmenjek a vizsgákon.
– És mit találsz ki?
– Egy gépet, ami helyettem írja meg a dolgozatot.
– De akkor te nem fogsz semmit tudni!
– Nem baj, a gép majd tudni fogja.
– De hát a gép nem járhat iskolába!
– Nem is kell, majd csak engem helyettesít.
– Móricka, ez így nem működik.
– Pedig a szüleim már mondták, hogy én is pont úgy működöm, mint egy gép: ha nem kapcsolnak be, egész nap alszom.
Hirdetés
Plusz vicc:
Az iskolában a tanárnő kérdezi:
– Gyerekek, ki tud mondani egy szót, amiben benne van az, hogy „család”?
Jelentkezik Móricka:
– Én, tanárnő!
– Na, mondd csak, Móricka!
– Tegnap este apu hazajött, benézett a hálószobába, és azt mondta: „Hű, de családás!”
A tanárnő elkerekedett szemmel:
Hirdetés
– Móricka! Ez hogy érted?!
– Hát úgy, hogy anyu nem apuval feküdt ott…
– Na, ebből elég, ülj le!
Móricka motyogva:
– Jó, de akkor nem értem, miért dicsérte meg anyu a postást, hogy milyen jó „házi feladatot” hozott…
