– Móricka, te nem szoktál fogat mosni?
– Dehogynem!
– Hazudsz, mert a leheletedből érzem,
hogy halat ettél!
– Tanár úr, az nem hal… az a tegnapi matekdoga,
még mindig nem emésztettem meg.
Még több:
– Móricka, te nem szoktál cipőt váltani? – mondja a tanár.
– Dehogynem!
– Akkor miért olyan, mintha most léptél volna trágyába?
– Tanár úr téved… abba tegnapelőtt léptem. Ez már a “szellőztetett” verzió.
– Móricka, te nem szoktál kezet mosni? – kérdi a tanár.
– Dehogynem!
– Hazudsz, mert látom a körmöd alatt a csokit!
– Tanár úr téved… az tegnap még kakaó volt.
– Móricka, miért nem írtad meg a házi feladatot?
– Megírtam én!
– Akkor miért üres a füzeted?
– Mert a tanár úr későn szól… én tegnap már elfelejtettem.
– Móricka, te nem szoktál fürdeni?
– Dehogynem!
– Akkor miért ragad a hajad?
– Tanár úr, az nem kosz… az a tegnapi hajzselé, csak még tart.
– Móricka, te nem szoktál rendet rakni a táskádban?
– Dehogynem!
– Akkor miért van benne még a múlt heti uzsonna?
– Tanár úr, az nem múlt heti… az csak nagyon jól konzervált.

































