Ha van farmered, akkor biztosan észrevetted már azt a pici zsebet a jobb oldali elülső zseb fölött. Tudod, amelyikbe legfeljebb két apró kavics vagy egy pendrive fér bele. Na igen, az a híres „kis zseb”. A legtöbben azt hiszik, hogy csak dísz. Vagy hogy a gyártó véletlenül túl sok anyagot hagyott ott. Pedig nem, ennek a kis részletnek komoly múltja van.
A történet egészen a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor Levi Strauss & Co. még munkásnadrágokat gyártott aranyásóknak. Akkoriban a farmer nem divat volt, hanem munkaeszköz. Az aranyásók pedig hordtak maguknál egy fontos kis kincset: a zsebórát.
Hirdetés
Csakhogy nem volt mellényük, amiben az órát tarthatták volna, mint az úriemberek. Ezért Levi Strauss kitalálta, hogy varr a nadrágra egy apró, védett zsebet. Pont akkora volt, hogy beleférjen a zsebóra, és megóvja az ütődésektől, portól, karcolódástól. Így született meg a „watch pocket”, vagyis az óratartó zseb.
Tehát nem pénznek, nem rágónak és nem öngyújtónak készült – hanem az idő megőrzésére. Szó szerint. Azóta viszont a világ megváltozott, és zsebórát már kevesen hordanak. A kis zseb viszont megmaradt, mert a farmer történetének és dizájnjának része lett.
Valahogy hozzátartozik a farmer lényegéhez, mint a szegecsek vagy a dupla varrás. Olyan, mint egy tetoválás a ruha anyagába vésve: múltidéző, karakteres és nosztalgikus. Az idők során persze az emberek új funkciókat találtak neki.
Van, aki oda teszi a ház kulcsát, más a gyűrűt vagy a pendrive-ot. A zenészek pengetőt raknak bele, a festők radírt, a dohányosok öngyújtót. A cowboyok meg – nem vicc – néha golyót.
Manapság sokan már nem is tudják, miért van ott, mégis mindenki ismeri. Olyan, mint egy titok, amit senki sem kérdez meg, mert már megszoktuk, hogy ott legyen. Pedig ez a zseb a vadnyugat egyik utolsó hírnöke. Egy kis darab történelem, amit a derekunkon hordunk nap mint nap.
Még mindig ugyanott van, ugyanúgy varrják, mint 150 évvel ezelőtt. Mert ha nincs kis zseb, az már nem is igazi farmer. Levi Strauss annyira ragaszkodott hozzá, hogy soha nem engedte elhagyni a dizájnból.
Gondolj bele: egy zseb, amit ma is viselünk, pedig az eredeti célja már megszűnt. Olyan, mint egy apró időkapszula, amit magaddal viszel anélkül, hogy tudnád.
Ez a kis zseb látszólag haszontalan, valójában legendás. Egy kis jelképe annak, hogy a múlt még mindig velünk jár. És talán pont ezért szeretjük annyira a farmert – mert minden egyes szálában ott a történelem.
Szóval legközelebb, ha megfogod a nadrágod elejét, és végiggörgeted az ujjad azon a kis zseben, jusson eszedbe: az nem dísz. Az az idő emléke. Egy farmerba varrt múlt, ami ma is őrzi a világ legelső munkásainak hagyatékát.
Hirdetés
Ha van farmered, akkor biztosan észrevetted már azt a pici zsebet a jobb oldali elülső zseb fölött.
Tudod, amelyikbe legfeljebb két apró kavics vagy egy USB pendrive fér bele.
Na igen, a „kis zseb”.
A legtöbben azt hiszik, hogy csak dísz.
Vagy hogy a gyártó véletlenül túl sok anyagot hagyott ott.
De nem, ennek a zsebnek bizony komoly múltja van.
A történet egészen a 19. század közepére nyúlik vissza.
Akkoriban a Levi Strauss & Co. még munkásnadrágokat gyártott aranyásóknak.
A farmert nem divatból viselték, hanem túlélésre.
És az aranyásóknak volt egy fontos kincsük: a zsebóra.
Az a kis láncos, fém fedeles óra, amit a mellényzsebben hordtak a gazdagok – de a munkásoknak nem volt mellényük.
Így hát Levi Strauss kitalálta, hogy varr a nadrágra egy mini zsebet, ahová be lehet csúsztatni az órát.
Védte az ütésektől, a portól, és nem esett ki, ha hajoltak.
Ezt hívták „watch pocket”-nek, vagyis óratartó zsebnek.
Szóval nem pénznek, nem gyufának, és nem rágónak készült.
Hanem az idő megőrzésére – szó szerint.
Azóta persze a világ megváltozott.
A legtöbben már nem hordanak zsebórát (kivéve ha időutazók vagy steampunk rajongók).
De a kis zseb megmaradt.
Mert a divatnak is van emlékezete.
És valahogy hozzátartozik a farmer klasszikus kinézetéhez.
Olyan, mint a szegecsek: nem mindig kell, de jól mutat.
Az idők során rengeteg új funkciót találtak neki az emberek.
Van, aki oda dugja a ház kulcsát.
Más a gyűrűt, ha épp nem akarja, hogy elvesszen.
Vannak, akik öngyújtót vagy pendrive-ot tesznek bele.
A zenészek pengetőt, a festők radírt.
Sőt, néhány cowboy ide rejtette a golyókat – persze nem a szó átvitt értelmében.
Ma már a legtöbben csak legyintenek rá: „áh, ez csak dísz”.
Pedig ez a zseb valójában a farmer történetének egyik utolsó hírnöke.
Egy kis darab a vadnyugatból, ott a derekunkon.
És igen, még mindig ugyanott, ugyanúgy varrják, mint 150 évvel ezelőtt.
Mert ha nincs rajta a kis zseb, az már nem is igazi farmer.
Levi Strauss annyira ragaszkodott hozzá, hogy még a modern modellekről sem engedte leszedni.
Gondolj bele: egy zseb, amit ma is viselünk, pedig az eredeti célja már megszűnt.
Olyan ez, mint egy kis időkapszula a nadrágodon.
Egy apró emlék a múltból, amit minden nap magaddal cipelsz, anélkül, hogy észrevennéd.
A kis zseb: látszólag felesleges, valójában legendás.
Egy divatörökség, ami túlélte a kalapokat, a zsebórákat, és a gombos telefont is.
Hirdetés
Szóval legközelebb, ha belenézel, gondolj arra: ott lapul a történelem – szó szerint a nadrágodban.
