Két barát, Pisti és Józsi találkoznak a buszmegállóban.
Pisti szomorúan néz maga elé.
Józsi megkérdezi:
– Mi baj, öregem? Csak nem baj van otthon?
Pisti sóhajt: – Hát… a feleségem haragszik rám.
– Mit csináltál már megint?
– Semmit. Pont ez a baj.
– Hogy érted?
– Azt mondta, legyek spontánabb.
– És te?
– Bementem a konyhába, és azt mondtam: „Most azonnal elutazunk valahová!”
– Erre ő?
– Azt kérdezte, hová.
– Mit mondtál?
– Fogalmam sincs, azért kellene spontánnak lenni!
Józsi nevet: – És most mi lesz?
– Most? Spontán alszom a kanapén, úgy tűnik.
Még több vicc:
Péter bemegy a könyvtárba, és odalép a pulthoz.
A könyvtáros felnéz, mosolyog.
– Segíthetek? – kérdezi.
– Igen – mondja Péter. – Szeretnék kérni egy könyvet az önbizalomhiány leküzdéséről.
A könyvtáros bólint.
– Természetesen. Holnap érte jöhet.
Péter értetlenül néz rá.
– Miért holnap?
A könyvtáros: – Mert ma biztos nem meri elvinni.
Péter kicsit sértődötten megvonja a vállát.
– Jó, akkor holnap jövök.
Másnap visszamegy, magabiztosabban.
– Jöttem a könyvért!
A könyvtáros felnéz:
– Melyikért?
– Az önbizalomhiányosért.
A könyvtáros elmosolyodik:
– Hát maga tényleg fejlődik, már mer kérdezni is!
Péter büszkén kihúzza magát.
– Köszönöm!
A könyvtáros: – Látom, a könyvre nincs is szüksége.
Még több:
– Mit csinál a káromkodó madár?
– Csúnyapar!
– Mi a programozók kedvenc itala?
– Kód-lá.
– Hogy hívják a nagyon kicsi papot?
– Miniszter.
– Miért nem esik le a helikopterről a pilóta?
– Mert rajta ül.
– Miért jó a könyvtárban dolgozni?
– Mert ott minden könyv rendes.
– Mi az: kicsi, zöld és mindig rángatózik?
– Zöldség, ami fél a főzéstől.
– Mit mond a lift a lépcsőnek?
– Felülmúlhatatlan vagyok!
– Miért nem játszik a számítógép bújócskát?
– Mert mindig megtalálják a keresőt.
– Miért jó az esőben sétálni?
– Mert senki nem szól rád, ha vizes leszel.
– Mi az: piros és ráncos?
– Egy dühös mazsola.
