Honnan tudod, hogy 2026-ban élsz?
A mesterséges intelligencia már előbb válaszol a kérdéseidre, mint hogy te végiggondolnád őket.
A telefonod szerint ma is „rekordot döntöttél” a képernyőidőben — pedig aludni próbáltál.
A hűtőd üzen, hogy „fogytán a tej”, de te ugyanúgy elfelejted megvenni.
Az autód okosabb nálad… mégis neked kell tankolni.
Videóhívásban beszélgetsz valakivel, miközben ő a kaputelefonon csönget rád.
A munkahelyeden már senki nem tudja, ki dolgozik otthonról és ki csak nagyon jó háttérképet használ.
A „személyes találkozó” ma azt jelenti: két ember ugyanarra a Teams-meetingre kattint tévedésből.
Ha kifogy a telefonod, úgy érzed, mintha a lelki támaszod adta volna be az unalmast.
A virtuális asszisztensed jobban tudja, mit fogsz holnap ebédelni, mint te magad.
Tökéletes fotót készít rólad az AI… amire azt mondod: „Kösz, csak kicsit legyen kevésbé én.”
A boltban már a pénztáros köszön rád legmeglepettebben, mert nem önkasszát használsz.
A barátaidnak úgy küldesz üzenetet, hogy be sem írsz semmit — a telefon kitalálja, mit akartál.
Az internet panaszkodik, ha túl sokat használod, nem te panaszkodsz rá.
Már a kutyád okosnyakörve is több adatot gyűjt róla, mint amit te valaha is tudtál róla.
Egy alkalmazás figyelmeztet, hogy ideje pihenned… mire te leülsz, és tovább nyomogatod a telefont.
A tükör okosabb visszajelzést ad a reggeli arcodra, mint bármelyik alkalmazás: „Ma inkább ne próbálkozz.”
– A telefonod már akkor is rezeg, amikor csak gondolsz egy üzenetre, mert megszokta, hogy úgyis írni fogsz.
– A TV automatikusan átvált híradóról valami nyugtatóra, mielőtt te kiborulnál.
– A mesterséges intelligencia már előre elnézést kér tőled, mielőtt lemerülne a laptopod.
– A nappalid lámpái többet beszélgetnek egymással a WiFi-en keresztül, mint a családod vacsora közben.
És igen: most is röhögsz, mert pontosan tudod, hogy ez rád is igaz.
