Ahogy hallgattam, megéreztem valami őszintét és megtörhetetlent ebben az emberben. Nem panaszkodott. Nem kért többet. Csak mesélt.
Mikor befejezte, elszorult a torkom. Mielőtt elindultam volna, száz dollárnyi összeget csúsztattam a kezébe.
– Fogadja el. Ajándék. És boldog születésnapot!
– Nem kell, igazán… – kezdte tiltakozva.
– De igen – vágtam rá. – Fogadja el.
Kilépve a kávézóból úgy éreztem, tettem egy kis jót valakinek. Fogalmam sem volt, hogy órákkal később az életem fenekestül felfordul.
A reptéren az első osztály várójában ültem, miközben egy újabb kávét kortyolgattam. A gépem hamarosan indulni készült.
Amikor végre a helyemre értem, kényelmesen elhelyezkedtem az ablak mellett, és próbáltam megnyugodni. Dóra apjára gondoltam: mi van, ha nem leszek elég jó neki?
Ekkor valaki mellém lépett. A szívem majdnem kihagyott egy ütemet.
Ő volt az. Gál András.
De nem a rongyos kabátban. Tökéletesen szabott öltönyt viselt, az órája drágának tűnt, haja gondosan be volt fésülve.
– Szabad ez a hely? – kérdezte, miközben mosolyogva leült mellém.
– Mi… mi folyik itt? – hebegtem értetlenül.
Előhúzott egy elegáns jegyzetfüzetet, és felém nyújtotta a kezét.
– András vagyok – mondta komoly hangon. – Vagy ahogy talán te ismered: Dóra édesapja.
A világ forgott körülöttem.
– Maga… Dóra apja? De hát… miért csinálta ezt?
– Mindig szerettem a dolgokat a saját szememmel látni – felelte nyugodtan. – Tudni akartam, milyen ember vagy, amikor senki sem figyel. Ma megtudtam. És átmentél a teszten.
A repülőút hátralévő részében még mindig a döbbenet volt úrrá rajtam. Gál András, a hajléktalan férfi, akinek kávét vettem, valójában egy gazdag üzletember volt, aki próbára tett.
Leszállás után, mikor megérkeztünk Dóra szüleinek otthonába, András komoly arccal ült velem szemben a vacsoránál. De végül elmosolyodott.
– Gergő, bizonyítottál. Törődsz másokkal. Ezt kerestem.
Dóra az asztal alatt megszorította a kezemet.
– Tudtam, hogy sikerülni fog – suttogta boldogan.
Aznap este rájöttem, hogy a szeretet és a tisztelet nemcsak szavakból állnak. Néha egy csésze kávé és egy jó szív elég ahhoz, hogy az ember rátaláljon a boldogságra.
A történet tanulsága: Soha nem tudhatjuk, mikor leszünk valakinek a reménysugara. És hogy a legkisebb kedvesség is milyen messzire vezethet. via
