Egy újonc katona kiképzésen jelentkezik az őrmesternél:
– Őrmester úr, jelentem, baj van!
– Mi a baj, katona?
– Nem találom a bakancsomat!
– Hogyhogy nem találja? Hol hagyta?
– A lábamon volt este, amikor lefeküdtem.
– És reggelre?
– Most meg papucsban vagyok!
Hirdetés
– Katona! Magánál a bakancs elveszett?
– Jelentem: igen!
– És hogy került a papucs a lábára?
– Hát… azt hiszem, a szomszéd álmában elcserélte.
– Maga azt hiszi? Ez nem óvoda, hanem a sereg!
– Jelentem: akkor a szomszéd a bűnös!
– Katona, két hét fogda!
– Jelentem: a papucsban vagy a bakancsban menjek?
Még több vicc:
Katonai kiképzésen az őrmester magyaráz:
– Katona, a fegyelem a legfontosabb! Ha azt mondom, hogy feküdj, maga fekszik. Ha azt mondom, hogy ugorjon, maga ugrik. Ha azt mondom, hogy hallgasson, maga hallgat!
Az újonc félénken megkérdezi:
– És ha semmit sem mond, őrmester úr?
– Akkor maga gondolkodik! – vágja rá az őrmester.
Hirdetés
– De őrmester úr, minket nem azért hoztak ide, hogy gondolkodjunk, hanem hogy engedelmeskedjünk…
Az őrmester megvakargatja a fejét:
– Na látja, maga kezd túl sokat gondolkodni! Feküdjön le, száz kör futás, és közben gondolkodjon azon, hogyan ne gondolkodjon!
A többiek harsányan nevetnek, mire az újonc odaszól:
– Akkor inkább gondolkodom azon, hogyan ne nevessenek rajtam.
Őrmester: – Úgy bizony, katona! Ha jól végzi, még előléptetem filozófusnak!
Még egy vicc:
Kiképzésen az őrmester így szól az újoncokhoz:
– Na, katonák, most megtanuljuk az álcázást! Ha jól csinálják, senki sem vesz észre!
Az egyik újonc rögtön lefekszik a földre, és egy ágat tesz a fejére.
Az őrmester ránéz:
– Katona, maga micsoda?
– Egy fa, őrmester úr!
– Jó. És maga? – kérdezi a másikat, aki bokor mögé bújt.
– Egy bokor, őrmester úr!
– Kiváló! És maga ott hátul?
Hirdetés
Az utolsó újonc áll a sor végén, lábát széttárva, karját felemelve.
Az őrmester értetlenül néz rá:
– Maga mégis mit képvisel?!
– Villanyoszlopot, őrmester úr!
– És miért csóválja a fejét?
– Hát… fúj a szél, őrmester úr!
