Egy tanár belép az osztályba, és látja, hogy Móricka vigyorog a padban.
– Na Móricka, miért olyan jókedvű ma?
– Tanár úr, képzelje, tegnap a nagypapámmal pecáztunk, és kifogott egy akkora halat, hogy alig fért be a csónakba!
A tanár mosolyog:
– Na ne mondd, és mekkora volt az a hal?
Móricka szélesre tárja a karját:
– Hát legalább ekkora!
A tanár nevet:
– Ugyan már, Móricka, ne túlozz! Egy gyereknek mindig van fantáziája, de a valóság egészen más.
Móricka sértődötten:
– De tényleg, tanár úr! A nagypapa majd megmondja!
Másnap Móricka újra bejön, még nagyobb vigyorral.
– Na, meséld, mit mondott a nagypapád a halról? – kérdi a tanár.
– Azt mondta, tanár úr, hogy kár volt elengedni, mert abból a halból egész falu jóllakott volna!
A tanár sóhajt:
– Móricka, te tényleg mindent elhiszel, amit a nagyapád mond?
Móricka:
– Persze, tanár úr! Miért, maga nem hisz mindent a könyvekben?
További cikkek
