Egy nap Béla bácsi elhatározza, hogy beiratkozik egy informatikai tanfolyamra, mert elege van abból, hogy mindig az unokája kell segítsen neki a számítógéppel. Meg is érkezik az első órára, leül, és az oktató elkezdi:

Egy nap Béla bácsi elhatározza, hogy beiratkozik egy informatikai tanfolyamra, mert elege van abból, hogy mindig az unokája kell segítsen neki a számítógéppel.

Meg is érkezik az első órára, leül, és az oktató elkezdi:
– Na, kérem, ma megtanuljuk, mi az az e-mail.
Béla bácsi felrakja a kezét:
– Az valami új gyógyszer?

A többiek nevetnek, az oktató türelmes:
– Nem, Béla bácsi, az internetes levelezés egyik formája.
– Akkor minek nem mondja, hogy elektronikus posta? – morog Béla, majd beírja a keresőbe: „e-mail hogyan lehet főzni”.

Második óra: jelszót kell választani.
Béla bácsi nagy komolyan beírja: „Béla123”.
A gép visszautasítja: „Túl egyszerű.”
Beírja: „Béla1234!”
„Még mindig túl egyszerű.”
Ekkor mérgesen beírja: „Haggyámmá1234TeIdegesítőGép”.
A rendszer válasza: ✔ Elfogadva.

Harmadik órán jön a Facebook.
– Na, Béla bácsi, most csinálunk egy profilt!
– Nekem? Dehát én nem vagyok híres ember!
– Ez csak egy felhasználói profil, nem újságcikk – magyarázza az oktató.
– Jó, de ne írjuk ki, hogy nyugdíjas vagyok! A Marika a harmadikról mindig kinevet!

Aztán feltölt egy képet is. A rendszer megkérdezi: „Kivel vagy a képen?”
Béla bácsi beírja: „Egy ismeretlen nő, aki megsértődött, hogy lefotóztam a piacon.”

A tanfolyam végére büszkén meséli az unokájának:
– Képzeld, fiam, tegnap elértem, hogy a gépem magától kikapcsolt!
– Papa… az a képernyőkímélő volt…