Egy hideg téli napon a város jégpályáján mindenki lelkesen korcsolyázik.
Kivéve egyvalakit: Béla bácsit, aki egy padon ül, két korcsolyát szorongat, és úgy néz ki, mintha legalább harminc év óta először látna jeget.
Hirdetés
Odamegy hozzá az unokája, Peti:
– Na, papa, miért nem mész rá? Hisz egész héten erre készültél!
Béla bácsi nagyot sóhajt:
– Fiam, én próbálnék, de ezek a korcsolyák… ilyen vékony pengén hogy marad meg egy normális ember?!
Peti vigyorog:
– Papa, mindenki más megmarad. Nézd, még a nagymama is csúszik!
Hirdetés
Béla bácsi nézi, ahogy a nagymama a pálya közepén úgy fordul, mint egy harci helikopter.
Mindenki tapsol.
– Látod? – mondja Peti. – Menni fog ez!
Béla bácsi kelletlenül feláll:
– Jól van… de ha elesek, neked kell majd hazavinned a maradék csontjaimat!
Felkúszik a jégre.
Az első lépés még jó.
A második már billeg.
A harmadiknál olyan mozdulatot tesz, amit csak a jégkorongosok értenének… de ők is inkább nevetnének.
Ekkor megszólal a hangosbemondó:
– Tisztelt látogatók, kérjük, fokozott óvatossággal korcsolyázzanak! Egy úr épp egyedi koreográfiát mutat be, amihez nem akar másokat találatba vinni!
A tömeg röhög, Béla bácsi pedig morog:
– Jajj, de vicces… majd én is bemondom őket egyszer!
Végre elindul, csúszik három métert, és már kezdi élvezni, amikor egy kisfiú elsuhan mellette, és odaszól:
– Bácsi, látom, most tanulja! Segítsek?
Béla bácsi felháborodik:
– Fiam, én már akkor tudtam korcsolyázni, amikor te még csak csúszkálni sem mertél!
A gyerek rákacsint:
– Akkor jó, mert most sem mersz!
Béla bácsi ezt annyira nem viseli jól, hogy lendületből megpróbál gyorsítani…
és egyenesen belecsúszik a pálya szélébe, ahol a nagymama épp trükköt gyakorol.
A nagymama felnevet:
– Bélám, ez gyönyörű belépő volt!
– Ne gúnyolódj! – liheg Béla bácsi. – Csak ellenőriztem, milyen kemény a palánk.
A nagymama:
– És milyen kemény?
Béla bácsi:
– Nagyon. De nálam még mindig puhább… mert így nézek ki utána!
Erre a nagymama átnyújtja a kezét:
– Gyere, tanítalak.
Béla bácsi feláll, és halkan odasúgja Petinek:
– Fiam, jegyezd meg: korcsolyán kétféle ember van.
Aki tud… és aki azt hiszi, hogy tud, amíg a felesége meg nem jelenik.
Még több vicc:
1.
– Uram, miért fut a jégen?
– Hogy elkerüljem az esést!
– Így még gyorsabban fog elérni hozzá.
2.
– Miért nem megy Pistike korcsolyázni?
– Mert a jég mindig visszavág.
3.
– Hogy hívják azt, aki korcsolyán is béna?
– Ugyanúgy, mint rendesen: „apa”.
4.
– Mit mond a kezdő korcsolyázó?
– Nem is olyan ne… HOPPÁ!
5.
A jégpálya szabályzata:
„Tilos szaladni!”
Alatta valaki ráírta:
„Tilos megállni is!”
6.
– Megtanultál megállni a jégen?
– Persze! A palánk megtanított.
7.
A gyerek kérdezi:
– Anyu, miért esik el mindenki?
– Mert a jég türelmes, és mindenkit megvár.
8.
– Miért jó korcsolyázni?
– Mert legalább nem drága, amikor felszántod a talajt.
9.
– Mi volt az első korcsolyás mondat?
– „Én ezt nem így képzeltem.”
Hirdetés
10.
A pályaőr kiabál:
– Uram, maga nem tud korcsolyázni!
– Tudom! De legalább látja, hogy próbálok valamit kezdeni az életemmel!
