**Egy hideg téli este volt, amikor hirtelen kopogás hallatszott az ajtómon.
Kinyitottam, és a szomszédom állt ott, vastag kabátban, kissé zavartan.
Elmondta, hogy elromlott a fűtése, és megkérdezte, átjöhetne-e melegedni egy időre.
Hirdetés
Egy pillanatra haboztam, de láttam rajta, mennyire fázik.
Beengedtem. Leült a kanapéra, én pedig forró teát főztem neki.
Ahogy beszélgettünk, lassan elmosolyodott, és mesélni kezdett a régi telekről, amikor még gyerek volt.
Közben odakint tovább hullott a hó, csendesen betakarta az utcát.
Bent viszont egyre otthonosabb lett a hangulat.
Rájöttem, hogy néha a legváratlanabb helyzetek hozzák közelebb egymáshoz az embereket.
Hirdetés
És amikor végre megjavították a fűtést, ő még mindig maradt egy kicsit.
Mert nemcsak a meleg miatt jött át – hanem mert emberi szóra volt szüksége.**
