Egy házaspár már húsz éve él együtt, és a feleség egy nap úgy dönt,
hogy kipróbálja, mennyire figyel rá a férje.
Hirdetés
Odalép hozzá a nappaliban, és megkérdezi:
– Drágám, szerinted tíz év múlva is szeretni fogsz?
A férj fél szemmel felnéz az újságból:
– Hát persze, hogy foglak!
– És húsz év múlva? – faggatózik a feleség.
– Akkor is.
– És amikor öregek leszünk, ráncosan, fájó derékkal, ősz hajjal?
– Akkor is, szívem – mondja a férj sóhajtva.
Hirdetés
A feleség elmosolyodik, de tovább próbálkozik:
– És ha már nem leszek olyan csinos, mint most?
– Akkor is szeretni foglak – mondja a férj egyre fáradtabban.
A feleség még közelebb hajol:
– És ha kicsit meghízok?
A férj leteszi az újságot:
– Drágám… én most is szeretlek!
– És ha dupla ennyi leszek? – kérdezi nevetve.
A férj komolyan néz rá:
– Akkor is szeretni foglak. Csak majd kérek két helyet a kanapén.
A feleség sértődötten kérdi:
– Ezt meg hogy érted?!
A férj vállat von:
– Hát… szeretlek én, de a gravitáció is dolgozik!
Még több:
A feleség egy reggel azt mondja a férjének:
– Drágám, ma szeretném, ha kipróbálnánk valami újat.
A férj felkapja a fejét:
– Újat? Mire gondolsz?
– Menjünk el együtt futni! – mosolyog a feleség.
A férj lefagy, mert tudja, hogy a felesége imád sportolni, ő viszont legfeljebb a távkapcsolóval edz.
De nem akar bénának tűnni, úgyhogy belemegy.
Kimenek a parkba, a feleség nyújt, bemelegít, a férj meg próbál úgy tenni, mintha értené, mit csinál.
Aztán a feleség megszólal:
– Akkor induljunk! Lassan kezdünk!
A férj liheg már az első ötven méter után:
– Drágám… ez a lassú?
– Igen – mondja a feleség. – Ez csak a bemelegítő tempó.
Két perc múlva a férj már piros, mint a paprika:
– Szerintem… elég lesz mára.
– Ugyan! – mondja a feleség. – Csak most kezdünk belejönni!
Tíz perc múlva a férj már úgy fut, mint aki épp a saját temetéséről menekül.
Végül megáll, kifulladva:
– Drágám… mondd meg őszintén… ezt miért csináljuk?
A feleség mosolyogva válaszol:
– Hogy egészségesebbek legyünk! Te is ezt akarod, nem?
A férj felnéz, levegő után kapkodva, és ennyit mond:
– Én csak annyit akartam… hogy tovább éljek melletted…
A feleség meghatódik:
– Jaj, ez olyan aranyos!
A férj folytatja:
– …de ha így futunk, hamarabb vége lesz, mint gondoltam.
Még több:
Egy este a férj hazaér, és látja, hogy a feleség izgatottan pakolgatja a szekrényt.
– Mi történik? – kérdezi a férj.
– Képzeld, drágám, olvastam egy könyvben, hogy a pároknak néha ki kell próbálniuk valami izgalmasat, hogy felrázzák a kapcsolatot!
A férj felcsillanó szemmel:
– Na végre valami jó hír! Mire gondolsz? Egy romantikus hétvége? Egy különleges vacsora?
– Nem – mondja a feleség lelkesen. – A könyv azt írja: „Cseréljétek fel egy napra a szerepeket!”
A férj kicsit elkomorul:
– Úgy érted… te mész dolgozni, én meg maradok otthon?
– Pontosan! – mondja a feleség. – Kipróbáljuk, milyen a másik élete!
Másnap reggel a feleség korán kel, öltönyben elmegy dolgozni,
a férj pedig marad otthon a gyerekekkel, mosással, főzéssel, takarítással.
Délelőtt a férj csőröltet:
– Drágám, melyik a fehér mosás és melyik a színes?
– Ami fehér, az fehér! – mondja a feleség. – A többit ne keverd hozzá!
Délután a férj újra hívja:
– A gyerek miért nem eszi a spenótot?
– Mert utálja – feleli a feleség.
– Akkor miért csináltam spenótot?!
– Mert én azt szoktam csinálni – mondja a feleség nevetve.
Estére a férj teljesen kifáradva rogy le a kanapéra.
Amikor a feleség hazaér, azt kérdezi:
– Na és, milyen volt az „én életem”?
A férj sóhajt:
– Figyelj… én nagyon szeretlek… nagyon tisztellek is… de holnap visszacseréljük a szerepeket.
A feleség mosolyog:
– Fárasztó volt, ugye?
Hirdetés
A férj megcsóválja a fejét:
– Fárasztó? Drágám… a munkahelyemen legalább meg tudok ebédelni anélkül, hogy valaki közben a fejemre kené a krumplipürét!
