Egy hatalmas hóvihar után a vejének – Jóskának
– ki kell lapátolnia a ház előtti járdát.
Olyan sok hó esett, hogy a kapu alig látszik ki,
Jóska pedig már reggel 7-kor úgy néz ki,
mint egy panírozott rántott hús.
Kijön hozzá a felesége:
Hirdetés
– Jóska, anyu is át akar jönni ma hozzánk!
Lapátold el előtte az utat, jó?
Jóska felnéz a hófúvásból:
– Hát… lehetne bármi fontosabb?
Például egy műtét vagy egy meteor?
A feleség összehúzza a szemét:
– Jóska… anyu jön.
A férfi nagyot sóhajt, és elkezdi lapátolni a havat a kertkaputól a kocsibeálló felé.
Alig végez, jön a még nagyobb baj: megérkezik a hókotró, és egy mozdulattal visszatorlaszolja az egész havat a kapu elé.
Jóska üvölt a hókotró után:
– EMBER! ÉN EZT MOST LAPÁTOLTAM KI!
A hókotró sofőr kidugja a fejét:
– Nyugi, holnap újra jövök!
Hirdetés
Jóska már csak morog, majd újra nekilát a havat elvinni.
Ekkor kijön a felesége:
– Jóska, anyu hívott…
– IGEN?
– Azt mondta, hogy a hó miatt nem biztos, hogy ideér.
Jóska felnéz, és mintha angyali fény világítaná meg a fejét:
– Hát ez… ez tragédia…
De azért elindul harmadszor is lapátolni.
Mert ő jó férj. Legalábbis látszólag.
Már majdnem kész, amikor a szomszéd átszól:
– Te, Jóska… minek lapátolsz ilyen buzgón?
– Jön az anyósom!
– És ezért takarítod el előle az utat??
– Dehogy! Azért, hogy jól lássa, hol kell elesnie!
A szomszéd hahotázik, de ekkor valaki megszólal mögöttük:
– Jól hallottam, Jóska?
Mindketten megfordulnak… ott áll az anyós, hólepte kabátban, kezében bot, mögötte egy nagy visszatolt hóbuckával.
Az anyós mosolyog:
– Ne aggódj, fiam… NEM estem el. A hókotró felkapott és letett a kaputok elé.
És még azt is mondta, hogy:
„Ha ezt a nőnemű vihart nem juttatom vissza magukhoz, én kapok letolást!”
Jóska elkékül:
– A hókotró sofőr… visszahozta MAGÁT?!
– Bizony – mondja az anyós. – Azt mondta, ritka vagyok.
Jóska halkan odasúgja a szomszédnak:
– Ritka? Igen… ritka csapás.
De az anyós még hallótávolságban van:
– Hogy mondtad, fiam?
Jóska gyorsan vágja rá:
– Hogy… ritka CSÚSZÁS! Vigyázni kell a jégen!
Az anyós gyanúsan nézi…
de végül vállat von:
– Na mindegy. Menjünk be. Készítettem sütit!
Jóska magában:
– Remélem, olyan hideg, mint a nézése.
Még több:
1.
– Anyuka, vigyázzon a jeges úton!
– Ugyan, fiam, engem még a jég is kikerül.
2.
A hókotró sofőr rádión:
– Főnök, megint megtaláltam a vevő anyósát a hó alatt.
– Templomba vitte?
– Nem, sajnos csak vissza a kapujuk elé.
3.
– Jóska, eltűnt anyu a hóviharban!
– De hát ilyen kis csodák nincsenek…
4.
Havazik, feleség mondja:
– Jóska, anyu jön gyalog.
Jóska: – Ha kivárja, mikor olvad el a hó, még időben ideér.
5.
Anyós elesik a jégen.
Vő: – Jaj, így nagyon fáj?
Anyós: – Igen!
Vő: – Hát akkor jó helyen esett.
6.
– Fiam, miért nem lapátoltad el a havat a ház előtt?
– Vártam, hogy anyuka próbálkozzon vele előbb.
7.
– Miért szeret az anyós télen jönni?
– Mert ilyenkor úgy érzi, csúszós a helyzet – de ő irányít.
8.
A vő sóhajt:
– Remélem, a hó elzárja az utakat.
A feleség:
– Miért?
– Hogy anyukád is maradjon ott, ahol van!
9.
– Anyuka, jöjjön óvatosan, csúszik az út!
– Ne félj, fiam… én nem csúszom.
– Tudom, mama… maga sodródik.
Hirdetés
10.
Vő panaszolja a szomszédnak:
– Tegnap is idejött az anyósom a hóban!
– És?
– Hát, sajnos nem maradt ott.
