Egy hajótörött hosszú idő után végre meglát egy másik embert a szigeten.
– Te jó ég! – kiáltja. – Évek óta itt vagyok egyedül!
A másik legyint:
– Ugyan már, én csak három hete vagyok itt.
– Hogyhogy ilyen jól felépített kunyhód van három hét alatt?
– Egyszerű. Volt internetem.
– Interneted? Egy lakatlan szigeten?!
– Igen, találtam egy wifi jelet.
– Honnan jön a jel?
A pasi a tenger felé mutat:
– Ott úszkál egy cápa, rajta a routerrel.
– De hát hogy került rá a router?!
– Nem tudom, de bárki rákapcsolódik, azonnal „harap”.
A hajótörött elgondolkodik:
– És… a jelszó?
– Egyszerű: „ne_ess_vízbe”.
Még több:
Egy hajótörött hetek óta egy lakatlan szigeten él.
Egy napon végre meglát egy másik túlélőt, aki egy hatalmas, gondosan épített kunyhó előtt áll.
– Hűha! – mondja az első. – Te építetted ezt mind?
– Igen, persze! – feleli büszkén a másik. – Itt a házam, ott a műhelyem, amott pedig az étkezőm.
– És az a nagy épület ott a domb tetején?
– Az a templomom. Ott imádkozom minden nap.
A hajótörött bólogat, majd kérdez tovább:
– És az a másik templom az erdő mögött?
A férfi elkomorodik:
– Oda soha nem mennék.
– Miért?
– Mert ott azok vannak, akik rosszul gondolkodnak!
– De… itt csak ketten vagyunk a szigeten!
– Pontosan.
