Egy fiatal férfi elmegy állásinterjúra.
A főnök megkérdezi:
– Miben jó maga, fiatalember?
– Hát… leginkább a gyors döntésekben!
– Ez jól hangzik. És mindig jó döntéseket hoz?
– Persze, főnök úr!
– Na és adjon egy példát!
A fiú gondolkodik:
– Tegnap például eldöntöttem, hogy idejövök dolgozni.
– És ha nem veszem fel? – kérdezi a főnök.
– Akkor gyorsan eldöntöm, hogy másik állást keresek.
A főnök elmosolyodik:
– Látom, talpraesett. De mennyit szeretne keresni?
– Havi egymilliót.
A főnök nagyot kerekít a szemén:
– Hát ez sok egy kezdőnek. Mit szólna havi kétszázezerhez és egy céges kocsihoz?
A fiú azonnal rávágja:
– Rendben, akkor azzal a gyors döntéssel most élek is!
A főnök mosolyog, de még próbára teszi:
– Van-e valami gyengesége?
– Igen, főnök úr… néha túl őszinte vagyok.
– Az nem gyengeség, hanem erény.
– Hát… maga szerint igen, de a múltkor a szomszédnak azt mondtam, hogy borzasztó a frizurája. Azóta nem köszön.
A főnök hangosan felnevet:
– Maga tényleg őszinte!
A fiú vállat von:
– Én csak azt mondom, amit gondolok.
– Akkor most mit gondol rólam? – kérdezi a főnök kíváncsian.
– Hogy túl sokat kérdez, és jobb lenne, ha inkább aláírná a szerződést.
A főnök először lefagy, aztán nagyot kacag:
– Maga pont ilyen pimasz ember kell ide. Holnap kezdhet!
