Egy apáca száguld az országúton a kis autójával.
A rendőr megállítja:
– Nővér, tudja, mennyivel ment?
Az apáca elpirul:
– Ó, fiam… én csak sietek a templomba, mert kezdődik az esti ima!
A rendőr közelebb hajol:
– Rendben, de ez akkor is 40 kilométerrel a megengedett fölött volt.
Az apáca sóhajt:
– Tudod… az Úr vezeti a kezemet.
A rendőr ránéz:
– Lehet, nővér… de a gázpedált nagyon maga nyomta.
Az apáca kihúzza magát:
– Hát, néha sietni kell a jócselekedetekkel.
A rendőr mosolyog:
– Értem én. De akkor kérem a jogosítványát.
Az apáca kotorászik a táskájában, de csak egy rózsafüzért talál.
– Jaj, fiam… úgy látszik, ezt hoztam magammal.
A rendőr felvonja a szemöldökét:
– Nővér… maga tényleg csak a Mennyországba készül utazni?
Az apáca elmosolyodik:
– Igen, fiam…
– De ha így büntetgetsz, lehet, hogy előbb küldesz oda, mint terveztem.
Még több:
Egy apáca lassan gurul az úton egy öreg kisbusszal.
A rendőr megállítja:
– Nővér, minden rendben? Nagyon lassan ment… alig 20 km/h-val.
Az apáca mosolyog:
– Igen, fiam. Csak követem a táblát. Ott volt nagy betűkkel: 20.
A rendőr körülnéz, majd mondja:
– Nővér… az nem sebességhatár. Az az út száma.
Az apáca elpirul:
– Jaj, hát akkor ez sok mindent megmagyaráz…
A rendőr kíváncsian kérdi:
– Miféle dolgokat?
Az apáca hátranéz a kisbuszba, ahol négy apáca ül csurom vízen, kapaszkodva, mint egy hullámvasúton.
A rendőr megdöbben:
– Mi történt velük?!
Az apáca zavartan:
– Hát…
– Az előző úton is követtem a táblát. Ott meg az állt: 90.
