Budapesten egy elegáns étterembe belép egy fiatal férfi,
zakó, nyakkendő, minden a helyén.
Leül az egyik asztalhoz, és int a pincérnek:
– Jó napot! Hozzon nekem valami igazán különlegeset,
olyat, amit csak a törzsvendégeknek adnak!
A pincér kicsit gyanakodva végigméri, aztán kérdi:
– Uram… törzsvendég?
– Nem – feleli mosolyogva a férfi
–, de szeretném, ha úgy bánnának velem.
A pincér vállat von, eltűnik a konyhában,
majd öt perc múlva visszatér egy fedett tállal.
Lerakja a férfi elé, teátrálisan leveszi a fedőt.
A férfi beleszagol, elkerekedik a szeme:
– Micsoda illat! Mi ez?
A pincér büszkén válaszol:
– Ez a „Kulináris Meglepetés”.
– És… mitől különleges?
– Attól, hogy minden nap más. A séf úgy dönt, hogy ami éppen maradék, az lesz a napi meglepetés.
A férfi bólint, megkóstolja, elmosolyodik:
– Hát… ezt meg kell hagyni, tényleg finom!
A pincér is meglepődik:
– Komolyan ízlik?
– Nagyon. Miből készült?
A pincér hátralép, mély levegőt vesz:
– Uram, a „Kulináris Meglepetés” titkos recept. Még mi sem tudjuk, csak a séf. Mindig úgy mondja: „Amiről nem beszélünk, az nem okoz panaszt.”
A férfi elneveti magát:
– Akkor legyen még egy adag!
A pincér megvonja a vállát:
– Szerencséje van… ma épp volt belőle. Tegnap elfogyott.
– Mikor fogy el? – kérdi a férfi érdeklődve.
A pincér lehalkítja a hangját:
– Amikor a vendég visszaküldi, mert nem meri megenni.
A férfi erre felnéz, gyanakodva:
– Akkor miért nem merik megenni?
A pincér mosolyogva:
– Mert előtte megkérdezték, honnan jött.
– És honnan jött?
A pincér:
– A séf tegnap úgy mondta: „Uram, ez egy sokat látott étel. Túlélt két ebédet és egy vacsorát.”
A férfi kikerekedett szemmel lerakja a villát:
– Akkor… ez most a mai vagy a tegnapi?
A pincér büszkén kihúzza magát:
– Ez a mai, uram! Amit ön előtt küldtek vissza.
A férfi lassan feláll:
– Kérem a számlát.
– Rendben, uram – mondja a pincér –, de azért árulja el: finom volt?
A férfi sóhajt:
– Finomnak finom volt… csak most már tudom, hogy túl bátor vagyok hozzá.
