A férj és a feleség csendesen vacsorázott a konyhában,
Amikor a férfi telefonja hirtelen megvillant az asztalon.
Egy rövid üzenet érkezett: „Szia drágám, ma este is várlak!”
Az asszony szeme azonnal szikrákat szórt, a pulzusa megugrott.
„Ki az a ‘Drágám’, és miért vár téged ma este?” – kérdezte fojtott hangon.
A férj nyugodtan falatozott tovább, meg sem rezzent az arca.
„Csak a főnököm az, tudod, hogy mostanában sokat kell túlóráznom.”
A feleség nem hitt neki, a féltékenység marta a lelkét egész éjjel.
Másnap reggel, amint a férje elment dolgozni, akcióba lendült.
Elhatározta, hogy megleckézteti, és olyat tesz, amit sose felejt el.
Bement a legdrágább autószalonba, és vett egy tűzpiros sportkocsit.
A férje bankkártyáját használta, amit a férfi otthon felejtett.
„Ha megcsal, legalább a vagyona fele legyen az enyém!” – gondolta.
Hazaérve elégedetten nézte a garázsban pihenő méregdrága gépet.
Alig várta, hogy a férje hazaérjen, és lássa a bosszúja gyümölcsét.
Délután öt órakor nyílt az ajtó, a férfi fáradtan lépett be a házba.
A feleség azonnal elé állt, arcán győzedelmes mosollyal:
„Vettem ma magamnak egy kis apróságot a kártyádról, drágám!
Nézz csak be a garázsba, ott vár a harmincmilliós büntetésed!”
A férj elfehéredett, a homlokán megjelent az izzadtság:
„Harmincmillió? De hiszen én csak egy egyszerű meglepetést akartam!”
„Milyen meglepetést?” – vonta fel a szemöldökét az asszony gyanakodva.
A férfi remegő kézzel elővette a saját telefonját, és megmutatta:
„Tudod, tegnap este az üzenetet nem a főnököm küldte…
Átneveztelek a telefonomban ‘Drágám’-nak, mert azt hittem, örülsz neki.
És az üzenetet én küldtem magamnak a céges mobilomról, emlékeztetőnek.
Mert titokban foglaltam nekünk ma estére egy asztalt abba a helybe,
Ahol harminc évvel ezelőtt először megkértelek, hogy légy a feleségem.”
A feleség elnémult, a sportkocsi kulcsa pedig kiesett a kezéből.
A csendet végül a férj törte meg, miközben a garázs felé nézett:
„Hát, úgy néz ki, a nosztalgiavacsora idén elmarad…
Viszont legalább stílusosan tudunk majd elmenni a csődbejelentésre!”
Az asszony próbált mentegetőzni, de a szavak nem jöttek ki a torkán.
A férj pedig csak annyit tett hozzá sóhajtva:
„Remélem, a sportkocsi ülése kényelmes lesz éjszakára,
Mert gyanítom, egy darabig mindketten ott fogunk lakni!”
