Batman civilben vásárol, tele kosárral: tej, kenyér, banán.
A pénztárnál a kasszás ránéz a banánra:
– Uram, ezt leárazva tetszik vinni?
Batman bólint:
– Persze.
A kasszás megkérdezi:
– Van törzsvásárlói kártyája?
Batman halkan felsóhajt.
– Nincs.
– Nem szeretne egyet igényelni?
– Nem igazán – feleli Batman.
A kasszás mosolyog:
– Pedig sokat spórolhatna vele!
Batman megáll, hátranéz, aztán közelebb hajol:
– Nézze… én vagyok Batman.
A kasszás értetlen:
– És akkor miért nem vállalja fel? Miért titkolózik?
Batman:
– Mert ha elárulom a nevem… minden szupergonosz tudni fogja, hol vásárolok akciósan.
A kasszás bólint:
– Jogos. Akkor beütöm úgy, hogy „névtelen hős”.
Még több:
Batman civil ruhában bemegy egy szupermarketbe, csak egy kenyeret akar venni.
A sor hosszú, mindenkinek tele a kosara, ő meg egy darab kiflivel ácsorog.
Előtte egy néni pakol:
– Jaj, fiam, ezt is be kéne csipogni… meg ezt is… ó, és ezt elfelejtettem.
Batman türelmesen mosolyog, de belül fortyog.
A kasszás végül ránéz:
– Uram, csak egy kiflit hozott?
Batman bólint:
– Igen. Gyors lett volna.
A kasszás kedvesen:
– Jaj, néha ilyen a sor, türelem! Maga ritkán jár boltba?
Batman felsóhajt:
– Igen… általában felhívnak, hogy mentsenek meg valakit.
A néni ránéz, és azt mondja:
– Na látja, fiam… most minket mentsen meg!
– Mitől? – kérdezi Batman.
A néni a saját szatyra felé mutat:
– Attól, hogy én cipelem ezt haza!
Batman nagyot sóhajt:
– Jó… adja ide.
A néni elmosolyodik:
– Tudtam én, hogy maga Batman.
– Hogy jött rá? – kérdezi Batman.
A néni:
– Maga az egyetlen férfi a boltban, aki nem menekül a táskám elől.
