Az irodában a főnök behívja Pistát:
– Pista, nagy baj van! Már három hete kések a jelentésekkel,
és még egyet sem adtál le időben!
Pista sóhajt:
– Főnök… én tényleg mindent megteszek.
– MINDENT? – kérdi gyanakodva a főnök.
– Tegnap például hol volt?
Pista gondolkodik egy pillanatig:
– Hát… “kint dolgoztam a terepen”.
A főnök felvonja a szemöldökét:
– Érdekes. A személyzetis azt mondta,
a büfében látta magát egész délután.
Pista magabiztosan:
– Igen, igen, mert terepen dolgoztam… a büfé mellett van egy apró zöld terület. Az a terep.
A főnök már kezd ideges lenni:
– De akkor miért nem írta meg a jelentést?
Pista:
– Tudja, főnök, a terepen épp elment a WiFi.
– A BÜFÉBEN?! – kiabál a főnök.
– Hát pont ez az! – mondja Pista. – A büfében volt WiFi… de a „terepről” már nem ért el.
A főnök lassan feláll:
– Pista… maga mégis hogy tud itt dolgozni?
Pista elmosolyodik:
– Főnök, nézze: én vagyok az egyetlen, aki nálunk minden hibát túl tud élni.
A főnök fáradtan:
– Akkor maga egy igazi túlélő?
Pista büszkén:
– Nem, főnök… maga túl jó ember ahhoz, hogy kirúgjon.
Még több:
1. A meeting, ami sosem ér véget
Az irodában a főnök összehív egy sürgős meetinget.
Mindenki leül, a főnök feláll és így kezd:
– Nos, azért hívtam össze mindenkit, mert fontos változások lesznek!
Pista jelentkezik:
– Főnök, előtte kérdezhetnék valamit?
– Tessék, Pista.
– Hány perc lesz ez a meeting? Csak mert a múltkor négyről indultunk, és hétkor még arról beszéltünk, hogy „mi legyen a következő pont”.
A főnök felszisszen:
– Most rövid lesz! Maximum tíz perc!
Eltelik tíz perc.
Majd húsz.
Majd negyven.
A főnök még mindig magyaráz valamit a „hatékonyabb munkavégzés” témakörében.
Ekkor Pista óvatosan megszólal:
– Főnök, ha hatékonyabbak akarunk lenni… akkor miért beszélünk arról, hogy hatékonyabbak akarjunk lenni, ahelyett hogy csinálnánk is?
A főnök megáll, mély levegőt vesz:
– Pista… maga tényleg nem érti a modern irodai működést.
Pista vállat von:
– Dehogynem, főnök: minél kevesebbet csinálunk, annál több idő jut megbeszélni, hogyan kellett volna megcsinálni.
A főnök elgondolkodik.
– Fiam, maga veszélyes. Túlságosan logikus.
2. A HR-es nagy bejelentése
A HR osztály vezetője nagy mosollyal kimegy az irodába.
– Drága munkatársak! – mondja ünnepélyesen. – Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy ettől a hónaptól kezdve MINDENKI kap egy extra szabadnapot, amikor csak akarja!
A dolgozók ujjonganak, kivéve Pista, aki gyanúsan néz.
Fél óra múlva odamegy a HR-eshez:
– Én szeretném holnapra kivenni az extra szabadnapot.
A HR-es mosolyog:
– Ó, Pista, ezt nem lehet ilyen hirtelen. Legalább két héttel előre be kell írni!
Pista hunyorog:
– De azt mondta, azt kapjuk, amikor akarjuk.
– Igen – bólint a HR-es –, amikor akarjátok… de előre akarjátok!
Pista felsóhajt:
– Akkor szeretném két héttel ezelőttre beírni.
A HR-es lefagy:
– Az… nem… lehetséges.
Pista vállat von:
– A lehetetlen nálunk nem azt jelenti, hogy nem lehet megcsinálni… csak azt, hogy valaki már megpróbálta és baj lett belőle.
A HR-es bólint:
– Kezdem érteni, miért olyan lassú minden folyamat…
