Az anyós váratlanul betoppan. – Csak beugrottam egy kicsit – mondja mosolyogva. A meny a kezében tartott seprűre néz. – Gondoltam, parkolni már nem lehet, ezért jött repülővel. A férj zavartan nevet. – Anya, szólj legközelebb, ha jössz! – Minek? Akkor úgysem…

Az anyós váratlanul betoppan.
– Csak beugrottam egy kicsit – mondja mosolyogva.
A meny a kezében tartott seprűre néz.
– Gondoltam, parkolni már nem lehet, ezért jött repülővel.

A férj zavartan nevet.
– Anya, szólj legközelebb, ha jössz!
– Minek? Akkor úgysem örülnétek ennyire meglepetésből!

A meny gyorsan teát tesz fel.
– Anyuka, cukorral vagy édesítővel?
– Édesítővel, mert figyelek a vonalaimra.
– Azt látom, csak a hangerő nincs diétán – mondja halkan a meny.

Az anyós körbejárja a lakást.
– Jaj, de szép ez a függöny! De kicsit poros.
– Köszönjük, anyuka, pont most akartuk kimosni… jövő hónapban.

A férj közben igyekszik békíteni.
– Anya, ülj le, pihenj!
– Nem tudok én pihenni, fiam, amíg a menyem így főz!
– Mi a baj azzal, amit főzök? – kérdezi a meny.
– Az, hogy felismerni benne az alapanyagokat, az már nem főzés, hanem nyomozás.

Ebédnél az anyós sóhajt.
– A hús kicsit rágós, nem?
– Igen, anyuka, de pont olyan, mint maga: kemény, de nem adja fel.

A férj fuldokolva köhög, a meny nyugodtan kanalaz.
– Drágám, nem kéne finomabban beszélned? – súgja a férj.
– Már így is visszafogtam magam – feleli a meny mosolyogva.

Délután az anyós elővesz egy régi fényképalbumot.
– Nézd csak, milyen szép volt a fiam fiatalon!
– Igen, anyuka, és milyen jó állt neki a csend is.

A férj próbál témát váltani.
– Anya, maradsz vacsorára?
– Természetesen!
– Akkor rendelünk valamit – mondja a meny.
– Minek? Majd én főzök valamit igazit!
– Akkor inkább rendelünk kétszer – szól közbe a férj.

Este az anyós bejelenti:
– Holnap elmegyek a piacra, veszek egy kis házi szalonnát!
– Minek, anyuka, mi nem is eszünk szalonnát.
– De a szomszéd Pistát láttam, ő igen!
– Maga a piacra megy, vagy küldetése van?

Másnap reggel az anyós visszatér két táska cuccal.
– Vettem ezt-azt!
– Anyuka, ez egy fél disznó!
– A jövőre is gondoltam, lányom.
– Maga a jövőre, én meg a válóperre – motyogja a meny.

A férj már csak a sarokban ül, és némán imádkozik.
– Drágám, mit csinálsz? – kérdi a feleség.
– Próbálok kapcsolatot teremteni a felsőbb hatalmakkal.
– Hogy az anyád hazamenjen?
– Igen, vagy legalább elmenjen sétálni.

Az anyós meghallja.
– Hallom ám, mit suttogtok!
– Tudjuk, anyuka, azért suttogunk ilyen hangosan.

Este az anyós elégedetten ül a fotelben.
– Olyan jó itt, olyan nyugalom van.
– Igen, anyuka, a béke mindig a vihar előtt van.

Másnap reggel a meny kávét főz.
– Anyuka, ma hány napra tervezi még a látogatást?
– Csak kettőre.
– Ó, milyen jó! Melyik évben?

Végül az anyós elindul.
– Fiam, remélem, hiányozni fogok.
– Biztosan, anya – mondja a férj.
A meny ránéz, és lassan csak ennyit mond:
– Ha ez most komoly volt, akkor maga is hiányozni fog… a nappalinkból.

+1VICC
Az anyós felhívja a menyét:
– Drágám, meglepetés! Holnap reggel érkezem!
A meny kezéből kiesik a telefon.
– De anyuka, még nem is beszéltük meg!
– Azért hívok, hogy ne legyen meglepetés.

Másnap pontban hétkor ott áll a kapuban.
– Látod, milyen pontos vagyok?
– Igen, anyuka, mint egy riasztó – mindig akkor szól, amikor nem kéne.

A férj örül.
– Végre valaki, aki rendet tesz!
– Ne aggódj, drágám – feleli a meny. – A temetőben is mindig rend van.

Az anyós rögtön a konyhába megy.
– Na, lányom, megmutatom, hogyan kell rendesen főzni!
– De anyuka, ma rendelni akartunk.
– Rendelni? Az nem főzés, az gyávaság!

Két óra múlva a konyha olyan, mintha tűzvész söpört volna végig rajta.
A férj belép, és elakad a szava.
– Anyu, mit főztél?
– Boldogságot, fiam.
– Fura szaga van – mondja a meny.
– A boldogság nem mindig illatos – feleli komolyan az anyós.

Ebéd közben a meny megpróbál kedves lenni.
– Anyuka, a hús… finom lett.
– Tudom, mindenki ezt mondja, aki életben maradt utána.

Délután a férj bemegy a nappaliba.
Az anyós épp szidja a televíziót.
– Ez a műsor butít! – mondja.
– Akkor legalább harmóniában lesz a ház – feleli a meny, és elvonul mosogatni.

Másnap az anyós átrendezi a szekrényt.
– A tányérok nem így állnak jól!
– Anyuka, ezek tányérok, nem modellek.

A férj próbál közvetíteni.
– Anya, ne szólj mindenbe!
– Én csak segíteni akarok!
– Igen, csak közben tönkre megy az idegrendszerem – morogja a meny.

Harmadik nap az anyós a macskát oktatja.
– Látod, kicsikém, így kell rendesen enni!
A meny nézi, és sóhajt.
– Legalább a macska is tudja, milyen érzés ez nap mint nap.

Este a férj odasúgja a feleségének:
– Csak három nap, és hazamegy.
– Igen, pont annyi, mint egy kórházi megfigyelés.

Negyedik nap reggel az anyós bejelenti:
– Ma pihenek!
A meny fellélegzik.
– De csak miután kitakarítottam a szekrényt, kimostam a függönyt és újrarendeztem a spájzot.
– Anyuka, ezt maga pihenésnek hívja?
– Persze, mert nem ordítok közben.

Este az anyós elégedetten kijelenti:
– Olyan jó itt nálatok, mintha otthon lennék.
– Ezt próbáljuk elkerülni – suttogja a meny a férjének.

Ötödik nap az anyós már hajnalban csomagol.
– Na, indulok, nem zavarlak tovább!
A meny szeme felcsillan.
– Dehogy zavart, anyuka! – mondja kedvesen.
– Látod, ezért jövök vissza jövő héten is!

Ahogy becsukódik az ajtó, a férj felsóhajt:
– Mégiscsak jó fej az anyám.
A meny rámosolyog:
– Igen, csak kár, hogy hozzánk van beprogramozva, mint egy GPS.

A férj elneveti magát.
– Na, legalább hazatalál.
– Igen, csak remélem, nem újratervez!