Az anyós váratlanul felhívja a menyét.
– Drágám, átugrom hozzátok egy kicsit, jó?
– Persze, anyuka, csak szóljon előtte, hogy el tudjunk… örülni.
Egy óra múlva már a kapuban áll.
– Nem mondtam, hogy jövök, mert tudom, hogy így nagyobb az öröm!
– Hát az biztos, anyuka – mondja a meny, miközben keresztet vet a levegőben.
A férj örül.
– Anya, de jó, hogy itt vagy!
– Tudom, fiam, mindig hiányzik egy kis rend az életedből.
– Igen, csak nálam ez inkább szabadság volt – súgja a meny.
Az anyós rögtön beveti magát a konyhába.
– Lányom, lássuk, mit főztél ma!
– Egy könnyű salátát.
– Na, majd csinálok mellé igazi ételt is.
– Anyuka, maga úgy főz, hogy a zöldség is pszichológust kér utána.
Ebédnél a férj próbál békét teremteni.
– Anya, csak pár napra maradsz, ugye?
– Hát, amíg el nem unom magam.
– Akkor ez most hosszú távú befektetés – motyogja a meny.
Délután az anyós rendet rak.
– Lányom, a por a lustaság jele!
– Akkor maga ma pihenhetne, anyuka.
Este tévét néznek.
– Látod, lányom, ez a színésznő igazi nő!
– Igen, anyuka, és a karaktere is csak három percet bírja ki az anyósával.
Másnap az anyós korán kel.
– Lányom, kelj fel, a nap már rég fent van!
– Igen, de a napot legalább mindenki szereti.
Reggelinél az anyós sóhajt.
– Tudod, lányom, én a te korodban már három gyereket neveltem!
– Én meg egyet – és maga az.
A férj próbálja menteni a helyzetet.
– Anya, ne veszekedjetek, jó?
– Én nem veszekedem, csak tanítom a fiatalokat.
– Igen, anyuka, csak mi már leérettségiztünk ebből a tantárgyból.
Délután az anyós új ötlettel jön.
– Lányom, gyertek el holnap hozzám ebédre!
– Túl messze van, anyuka.
– Dehogy, fél óra alatt ott vagytok!
– Igen, csak visszafelé két nap, mire megnyugszunk.
Vacsoránál a férj halkan kérdezi:
– Drágám, kibírod még pár napig?
– Persze, csak ha valaki addig feljegyzi a végrendeletem.
Másnap az anyós csomagol.
– Na, indulok, mielőtt megszólnátok.
– Maga nélkül ez lehetetlen, anyuka – mosolyog a meny.
Az anyós a fiához fordul:
– Fiam, mindig tiszteld a feleséged!
– Igen, anya.
– De ne feledd, ki nevelt belőled férfit!
– A sors… és a türelem – súgja a meny.
Ahogy az anyós elindul, a férj sóhajt.
– Hiányozni fog.
A meny ránéz.
– Igen, a hangja nélkül még a hűtő is halkabb lett.
– De legalább szeret minket – mondja a férj.
– Igen, csak mindig túl hangosan.
Ekkor csengetnek.
A meny elfehéredik.
– Ne mondd, hogy visszajött!
A férj kinyitja az ajtót – és tényleg ott áll az anyós.
– Csak a kulcsomat felejtettem itt! – mondja.
A meny mosolyogva válaszol:
– Ne aggódjon, anyuka, mi már majdnem másolatot csináltattunk belőle… csak hogy legyen mit elásni! 😂
