Az anyós váratlanul beállít a házhoz egy nagy táskával.
– Csak beugrottam, mert unatkoztam!
A meny odasúgja a férjének:
– És miért pont ide talált?
A férj próbál mosolyogni.
– Anya, jó látni!
– Tudom, fiam, ez mindenkinek öröm.
– Nem biztos, hogy most is így érzik – motyogja a meny.
Az anyós körbenéz.
– Nahát, micsoda rendetlenség!
– Anyuka, ma takarítottam.
– Hát akkor maga nagyon szerény az eredménnyel kapcsolatban.
A férj próbál közvetíteni.
– Anya, ne bántsd már!
– Nem bántom, fiam, csak… látom az igazságot.
– Igen, anyuka, de néha a szemüveget le is vehetné.
Ebédnél az anyós a levest kóstolja.
– Ez milyen ízű?
– Paradicsomleves.
– Érdekes, én inkább gyanúsnak mondanám.
A meny elmosolyodik.
– Anyuka, maga olyan, mint a paprika: ahol megjelenik, ott csípni kezd a hangulat.
Délután az anyós leül a kanapéra.
– Ez túl puha!
– Anyuka, ez egy kanapé, nem harctér.
A férj idegesen nevet.
– Anya, ne keress hibát mindenben!
– Én nem keresem, fiam, az rám talál.
Este tévét néznek.
– Lányom, ezek a műsorok elbutítanak!
– Igen, anyuka, de legalább nem szólnak vissza.
Másnap reggel az anyós a konyhában motoz.
– Hol a cukor?
– Ott van, ahol tegnap volt, csak maga rakta át.
– Én? Én sosem pakolok át semmit!
– Akkor ez a szellem anyuka lehetett.
Ebédnél újra szóvá tesz valamit.
– Fiam, ez a hús túl száraz!
– Azért, mert maga beszélt fölötte, amíg sült.
A férj sietve témát vált.
– Anya, mikor mész haza?
– Hamarosan.
– Pontosabban?
– Amikor úgy érzem, hogy már hiányozni fogok.
A meny halkan:
– Akkor ez még évek kérdése.
Az anyós megsértődik.
– Én nem is tudom, minek jövök ide!
– A GPS se tudja, anyuka, de mindig ide talál.
Délután a férj kíséri ki.
– Anya, ne haragudj, csak fáradtak vagyunk.
– Én megértő vagyok, fiam, de a hála hiányzik belőletek.
– Nem hiányzik, anyuka, csak mindig elpakolja, amikor itt van.
Ahogy az ajtó becsukódik, a férj mély levegőt vesz.
– Huh, most már tényleg vége!
A meny mosolyog.
– Csak ne feledd, anyád mindig képes újraindulni, mint egy vírus. 😂
