Az anyós telefonál a fiának:
– Fiam, holnap beugrom hozzátok!
– Anya, most jó lenne egy kis nyugalom…
– Ne aggódj, nem zavarok sokáig!
A meny a háttérből odasúgja:
– Ez mindig így kezdődik.
Másnap reggel az anyós már a konyhában van.
– Látod, fiam, milyen korán jöttem, hogy ne zavarjak!
– Anyuka, maga még a Napot is megelőzte.
A meny álmosan kimegy.
– Jó reggelt, anyuka…
– Már nem az, lányom. Nézd, mit hagytál tegnap a mosogatóban!
– Igen, anyuka, az volt a terv, hogy reggelre elmossa magát.
A férj nevet.
– Anya, ne piszkáld már!
– Csak segítek, fiam.
– Igen, anyuka, de maga úgy segít, mint egy tornádó a rendrakásban.
Az anyós kávét kér.
– Feketén iszom, mint az életet.
– Akkor dupla adagot főzök – mondja a meny.
Ebédnél az anyós tanácsokat oszt.
– Lányom, a jó házasság titka az, hogy mindig az utolsó szó a férfié.
– Igen, anyuka: „Igen, drágám.”
A férj fuldoklik a nevetéstől, az anyós csak néz.
– Na látod, fiam, miért kell komoly nő!
– Tudom, anya, de a humor megmenti az életemet.
Délután az anyós a fiókokat rendezi.
– Lányom, ebben miért van ennyi papír?
– Ez a türelmem maradéka, anyuka.
A férj próbálja oldani a helyzetet.
– Anya, maradj még pár napot, jó?
– Csak ha tényleg akarjátok.
– Igen, de mondjuk… jövő hónapban.
Az anyós megsértődik.
– Én csak jót akarok nektek!
– Tudom, anyuka, de a jó szándék is veszélyes, ha vihar formájában érkezik.
Este vacsoránál az anyós megjegyzi:
– A leves kicsit sós.
– Nem baj, anyuka, legalább van íze a beszélgetésnek.
A férj már nevet.
– Lányom, te egy hős vagy!
– Nem, drágám, csak túlélő.
Másnap az anyós bejelenti:
– Ma hazamegyek.
A meny szeme felragyog.
– Komolyan?
– Igen, de visszajövök, ha hiányzom!
– Akkor maga biztonságban lesz sokáig.
Csomagolás közben az anyós sóhajt.
– Milyen csendesek vagytok, hiányozni fogok, mi?
– Igen, anyuka, már előre gyakorlunk a békére.
A férj kikíséri az ajtóig.
– Anya, köszönünk mindent!
– Tudom, fiam, nélkülem nem vagytok ugyanazok.
– Igen, anyuka, maga nélkül boldogabbak vagyunk.
Az anyós visszanéz:
– Mit mondtál, lányom?
– Azt, hogy boldog… napokat kívánunk!
Ahogy az ajtó becsukódik, a férj sóhajt.
– Azért szeretem, hogy anya mindig őszinte.
– Igen, drágám – mondja a meny –, csak kár, hogy mindig hangosítás nélkül is hallani a gondolatait! 😂
