Az anyós bejelentkezik videóhívásban.
– Anyuka, ez egy elég sajátos köszönés.
– Legalább őszinte!
A férj mosolyog.
– Anya, jó látni, hogy halad a korral!
– Fiam, én nem haladok, én diktálom a tempót!
Másnap az anyós már személyesen áll az ajtóban.
– Gondoltam, ha a kép nem elég, megnézem élőben is, hogy boldogok vagytok-e.
A meny bólint.
– Boldogok voltunk, anyuka. Egészen eddig a pillanatig.
Az anyós leül, és rögtön körülnéz.
– Milyen szép rendetlenség!
– Köszönjük, anyuka, ez a mi stílusunk.
– Hát, ízlésetek az van… csak nem jó irányban.
Ebédnél az anyós megdicséri a menüt.
– Finom lett, lányom.
– Köszönöm.
– Csak egy kicsit túl van sózva.
– Igen, anyuka, direkt így, hogy kevesebbet beszéljen közben.
A férj próbál nevetni, de inkább köhög.
– Drágám, ne bántsd anyát!
– Én? Csak fűszerezem a kommunikációt.
Délután az anyós a kanapén ül, és nézi a menyét.
– Tudod, lányom, ha jobban főznél, a fiam se enne annyit pizzát.
– Anyuka, ha maga kevesebbet jönne, a pizzás is éhezne.
Másnap az anyós kitalálja, hogy elmegy velük bevásárolni.
A boltban minden polcnál megáll.
– Ezt ne vedd meg, drága! Otthon olcsóbb!
– Anyuka, mi nem ott lakunk, ahol maga.
– Az nem baj, majd átköltöztök.
– Igen, de csak ha maga marad ott.
A pénztárnál az anyós fizetne.
– Ugyan, ne költsön! – mondja a meny.
– Én nem költök, csak befektetek a békességbe.
– Hát, az eddig mínuszos vállalkozás, anyuka.
Harmadik nap az anyós rátalál a férje régi fényképére.
– Látod, lányom, ilyen férfit kell választani!
– Anyuka, nyugodjon meg, az ön fia is ember, nem projekt.
A férj közben próbál túlélni.
– Anya, mikor mész haza?
– Hát, amikor már nem lesz rám szükség.
– Akkor sok boldog évet kívánok – suttogja a meny.
Este az anyós megkérdezi:
– Miért néztek rám ilyen furcsán?
– Csak várjuk, mikor kapcsolja be a teleportot, amivel jött – válaszolja a meny.
Negyedik nap az anyós reggel hétkor felébreszti őket.
– Látni akartam, hogy szerettek-e még egymásra nézni!
– Anyuka, hétkor mi csak kávéra nézünk – mondja a férj.
Délután az anyós bejelenti:
– Holnap elmegyek.
A meny szeme felcsillan.
– Tényleg, anyuka?
– Igen, de addig még kivasalom a függönyt, átrendezem a szekrényt és bepakolok nektek vacsorát.
– Inkább maradjon még pár napot – mondja a meny rezignáltan.
– Látod, máris hiányoznék!
Másnap elindul, nagy öleléssel búcsúzik.
– Fiam, legközelebb már nem zavarok, csak egy napra jövök!
– Csak egy napra? – kérdi a meny.
– Igen, de az majd tart három hétig, mint mindig.
Amint becsukódik az ajtó, a férj megkönnyebbülten felsóhajt.
– Mégiscsak jó, ha anyám néha jön.
A meny ráemeli a tekintetét:
– Igen, de még jobb, amikor megy.
+1VICC
Az anyós egyik este felhívja a menyét.
– Drágám, bejelentkeztem hozzátok a hétvégére!
A meny próbál nyugodt hangon válaszolni.
– Örülünk neki, anyuka… bár a hétvégén épp pihenni terveztünk.
– Szuper! Én is, majd együtt pihenünk!
Szombat reggel már ott áll a kapuban.
– Hozzám jöhettem volna? Persze! De nálatok jobb a kávé.
– Az nem kávé, anyuka, az túlélő ital – mondja a meny.
A férj vigyorog.
– Anya, örülünk, hogy itt vagy.
– Látom, fiam, a szemed is remeg az örömtől!
A meny leül mellé a konyhában.
– Anyuka, mit főzzünk ma?
– Ne aggódj, lányom, én már eldöntöttem.
– De én vegetáriánus vagyok.
– Akkor csak a köretet kapod.
Ebéd közben az anyós elégedetten néz körbe.
– Látod, fiam, ilyen az igazi családi asztal!
– Igen, anyuka, mindenki feszülten hallgat.
Délután az anyós segít „rendet rakni”.
– Ezek a könyvek nem ide valók!
– Az a férjem könyve.
– Akkor pláne nem ide valók.
Este a meny megpróbál kedves lenni.
– Anyuka, nézzünk meg egy filmet!
– Rendben, de valami értelmeset.
– Akkor híradó lesz.
– Inkább maradjon a horror, abban legalább kevesebb a sírás.
Másnap az anyós bejelenti:
– Ma piacra megyek!
– Kell pénz, anyuka?
– Nem, viszek tanácsot helyette.
– Akkor inkább mi maradunk itthon.
A férj próbál segíteni.
– Anya, mi lenne, ha most pihennél egy kicsit?
– Fiam, én akkor pihenek, ha dolgozom.
– Ezt a menyem már rég sejtette.
Harmadik nap az anyós a kertben kapál.
– Látod, lányom, így kell életet vinni a földbe!
– Anyuka, az a rózsám volt.
– Nem baj, legalább most újra kezdheti.
Délután az anyós süteményt süt.
– Csak egy kis kísérletet csináltam.
– Mivel? – kérdezi a meny.
– Mindenből egy kicsit tettem.
– Akkor ez nem süti, hanem konyhai orosz rulett.
A férj próbálja oldani a hangulatot.
– Drágám, anya jót akar.
– Tudom, csak ne mindig rajtunk gyakorolná.
Este az anyós komolyan a meny szemébe néz.
– Lányom, te még tanulhatsz tőlem.
– Már tanultam, anyuka.
– Mit?
– Hogy mit ne csináljak, ha egyszer én is anyós leszek.
Másnap reggel az anyós kijelenti:
– Na, gyerekeim, én most tényleg indulok!
– Komolyan? – kérdi a meny.
– Igen, de ne szomorkodjatok, hamar visszajövök!
– Ne aggódjon, anyuka, addigra biztosan kiheverjük.
Ahogy becsukódik az ajtó, a férj fellélegzik.
– Hiányozni fog.
A meny ráemeli a tekintetét:
– Ha ezt most komolyan mondtad, akkor te is.
