Laci megfogadta: ma este nem szól vissza az anyósának, mert a békesség olcsóbb, mint a válóper.
Marika néni megfogadta: ma este kedves lesz… amíg be nem lép a veje a lakásba.
Laci belép, és az anyós már úgy néz rá, mintha a villanyszámlát is ő találta volna ki.
„Na, megjött a család terhe” – mondja Marika néni, és kortyol egyet, mintha ez gyógyszer lenne.
Zsófi, a feleség, gyorsan közéjük áll: „Anya, kérlek…”
Marika néni mosolyog: „Jól van, nem bántom. Ma csak finoman.”
Laci leül, óvatosan, mint aki taposóaknára ülhet.
Marika néni: „Na, Laci… hogy megy a munka?”
Laci: „Jól.”
„Aha. És a fizetés?”
„Az is… jól.”
Marika néni bólint: „Értem. Tehát titkos. Mint a tehetséged.”
Zsófi felhorkan, de inkább teát kever, mert a túlélés rutin.
Marika néni folytatja: „Hallottam, vettetek új porszívót.”
Laci: „Igen, kellett.”
„Kellett… persze. A porszívó legalább dolgozik.”
Laci mosolyog: „Azért én is.”
Marika néni: „Te? Te maximum a levegőt kevered.”
Laci érzi, hogy kezd elfogyni benne a „jófejség”, mint a wifi két fal után.
„Marika néni, miért nem bír engem?”
Marika néni ártatlan szemekkel: „Én bírlak, fiam.”
Laci: „Tényleg?”
„Persze. Csak… nem sokáig.”
Zsófi: „Anya!”
Marika néni: „Jó, jó, na. Mondok valami kedveset.”
Laci felcsillan: „Na végre.”
Marika néni odahajol: „Laci… te legalább következetes vagy.”
Laci: „Úgy érted… megbízható?”
Marika néni: „Nem. Úgy értem: mindig ugyanúgy idegesítesz.”
Laci feláll: „Oké. Én most kimegyek levegőzni.”
Marika néni rögtön: „Hova mész?”
Laci: „Csak egy kör.”
Marika néni: „Akkor legalább hozz kenyeret!”
Laci: „Miért én?”
Marika néni sóhajt, és jön a brutál clickbait csattanó, olyan hangsúllyal, mintha ítéletet mondana:
„Mert fiam… ha már nálunk vagy, legalább legyen valami a házban, ami friss.
Te úgyse az vagy.” 😳🥖💀
