A buszmegállóban álltam reggel, álmosan, fülhallgatóval, de valahogy mégis figyeltem a környezetem. Az utca túloldalán észrevettem egy srácot, akivel nemrég tindereztem, de végül semmi nem lett belőle. Most viszont rám nézett, és szélesen mosolygott. Majd integetett.
Én reflexből visszaintegettem, még rá is kacsintottam, mert hát ki ne örülne egy ilyen reggelnek?
Aztán mögöttem megszólalt egy hang:
– Szia, Kicsim! Neked is jó reggelt!
Odafordultam: egy lány állt mellettem, kávéval a kezében, aki nyilván a valódi címzett volt.
És a srác? Csak átnézett rajtam, és ment tovább, átölelve a lányt.
Én meg ott álltam… mint egy forgalmi tábla, akinek feleslegesen van karja.
