Az anyós váratlanul beállít a fiáékhoz egy nagy bőrönddel.
– Ne ijedjetek meg, csak pár napra jöttem!
A meny halvány mosollyal felel:
– Anyuka, az a bőrönd inkább pár évre elég.
Hirdetés
A férj próbál közvetíteni.
– Anya, örülünk, hogy látunk.
– Látom, fiam, az arcodon a tiszta öröm. Vagy az kétségbeesés?
Első nap az anyós máris átrendezi a nappalit.
– A fotel ne álljon itt, mert rossz energiát vonz!
– Igen, anyuka, főleg ha maga ül benne – motyogja a meny.
Délben az anyós főzni kezd.
– Lányom, tanulj, mert így kell igazi húslevest készíteni!
– Anyuka, én vegetáriánus vagyok.
– Akkor majd nézed, ahogy mi eszünk.
A férj bejön a konyhába.
– Anya, ne fáradj, pihenj egy kicsit!
– A rend sosem fáraszt! – mondja, miközben kidobja a fűszereket, „mert nem szimpatikusak a csomagolásuk”.
Hirdetés
Másnap az anyós kitakarít mindent.
– A por a boldogtalanság jele!
– Akkor maga boldog lesz, mert itt eddig rengeteg volt – feleli a meny.
Délután az anyós előadást tart.
– Látod, lányom, a jó feleség mindig csendben van.
– Pont ezért szokták a férfiak annyira szeretni a tévét – vág vissza a meny.
Este a férj próbálja elsimítani a helyzetet.
– Drágám, ne veszekedj anyámmal!
– Nem veszekedem, csak beszélek.
– De miért ilyen hangosan?
– Mert ő mindig visszhangosan válaszol!
Harmadik nap az anyós a hűtőt rendezi át.
– Itt a tej mellett van a lekvár? Szentségtörés!
– Anyuka, maga inkább gyónjon a sajtnak, hogy belenyúlt!
A férj közben feladja a reményt.
– Anya, mikor mész haza?
– Majd ha befejeztem a küldetésemet.
– És mi az?
– Hogy megtanítsalak, fiam, hogyan kell igazi házasságban élni.
– Köszönöm, de én inkább az álomvilágot választom.
Negyedik nap a meny idegei pattanásig feszülnek.
– Anyuka, biztos jól érzi magát nálunk?
– Igen, lányom, szinte otthon érzem magam.
– Ez látszik is… már minden az ön ízlése szerint van, még a férjem is.
Az anyós estére kijelenti:
– Holnap elmegyek!
A meny szeme felragyog.
– Tényleg, anyuka?
– Igen, de ne szomorkodj, hamar visszajövök!
– Az nem baj, ha kicsit eltéved útközben?
Másnap reggel az anyós búcsúzik.
– Fiam, remélem, vigyázol a feleségedre!
– Persze, anya.
– És te, lányom, ne feledd: a házasságban a nő viseli a nadrágot, de a férfi dönt.
– Igen, anyuka, de nálunk a férfi már régen kicserélte melegítőre.
A férj kikíséri az anyját.
– Anya, jó volt, hogy itt voltál.
– Tudom, fiam. Minden ház más, amikor én megjelenek.
– Igen, anyuka, a miénk például mostantól új ajtózárat kap.
Hirdetés
Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, a meny hátradől.
– Végre!
A férj sóhajt:
– Hiányozni fog.
A meny oldalra pillant, szúrós szemmel:
– Ha ezt most komolyan mondtad, akkor neki igaza volt: tényleg a nő viseli a nadrágot te meg papucs vagy!
